Nehéz megfejteni Kövér Lászlót (bár igazából fejtse meg, akinek az passzió, nem jár érte jutalom, mint egy keresztrejtvény-pályázaton, ahol az ember beküldi a megfelelő sort, és féléves Füles-előfizetést nyerhet, vagy egy pompás, feliratos úszógumit). Ráégett a szerep, a szent bohóc ősi figurája. Az egzaltált próféta paródiája. Periférikus alak lett az ország úgynevezett második közjogi méltósága, rikácsoló, megzakkant házmester (az első és a harmadik közjogi méltóságost most hagyjuk is). Talán sosem volt más, de hát ezért tartjuk. Olyan baromi mindegy.
Illuminátusoktól, luciferistáktól, transzhumanistáktól retteg, odvas szájszagú kategorikus imperatívuszokat dörög, ha kell, kéjesen halottakat gyaláz. De alighanem könnyebb neki így; a sok huhogó, rikoltozó hallucinációtól nem látja reggelente a tükörben a legrémesebb, legijesztőbb dolgot, amivel szembesülhetne: Kövér Lászlót, a tartalom és a forma hegeli egységének (a szép és az igaz szerves összetartozásának) totális inverzét, és közben az „élet kultúrájáról” fütyörészve igyekszik kitörölni saját szürke, élőhalott zombiarcának dermesztő, megalázó, velejéig bomlott tükörképét.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 2-án.
