Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi értelme van a különféle nemzeti konzultációknak és népszavazásnak maszkírozott kvízeknek (ideértve azok kormánypárti és „ellenzéki” verzióit), mikor előre megemésztett, kérdésnek álcázott instant válaszokat adnak az emberek szájába, hogy azok úgy érezhessék, valóban megkérdezik őket a dolgokról. Három éve volt talán mind közül a legbornírtabb ilyen kampány, akkor Joseph Heller szelleméhez folyamodtam magyarázatért; mindazonáltal a sajátos, mégis világosan nyakatekert logika szerintem mindegyikre áll.
– Szóval, akkor érvényes lett? – kérdezte Yossarian.
– Nem érte el az érvényességi küszöböt – magyarázta Daneeka doki.
– Vagyis nem lett érvényes – bólintott Yossarian.
– Nem lett nemérvényes. Nagyon sokan szavaztak egy irányba – mondta Daneeka doki.
– Milyen irányba? – kérdezte Yossarian, aki bombázótisztként nagyon is otthon volt az irányokban.
– Hogy ne lehessen óvodás gyerekeket másneművé operálni – válaszolt Daneeka doki, aki meg az operációkban volt otthon.
– Gyerekeket akarnak másneművé operálni?!!! – üvöltött fel rémülten Yossarian.
– Dehogy – nyugtatta Daneeka doki. – Senki sem akar gyerekeket másneművé operálni.
– Akkor mit akarnak? – kérdezte zavartan Yossarian.
– Zavartalanul lopni – válaszolta Daneeka doki. – Ahogy eddig is.
– De mi szükség volt erre az egészre?
– Nézd – dőlt hátra a kempingszékén Daneeka doki. – Amíg az emberek avval a baromsággal foglalkoznak, hogy ne lehessen olyan gyerekeket átoperálni, akiket senki sem akart átoperálni, addig zavartalanul lophatnak. Ha valaki megkérdezi, hogy „Mit csináltok, loptok?”, akkor azt válaszolhatják, hogy dehogy lopunk, hiszen éppen gyerekek átoperálását akadályozzuk meg, meg ilyesmi. És akkor mindenki örül, mert senki sem akarná, hogy szegény gyerekeket átoperálják. Mint mikor Cathcart ezredes felemeli a bevetések számát, hogy senki se tegyen fel kérdéseket Milo üzleteiről. Hát ki akarna több bevetésre repülni? Csak a bolondok, azokat meg le kéne szerelnem.
– De ha érvénytelen lett, akkor most mégis át lehet operálni a gyerekeket? – kérdezte aggódva Yossarian. Gyanakvóvá tette a háború, meg az a sok bevetés, amire úgy kellett elrepülnie, hogy nem kellett, de ha szóvá tette, hogy csak bolondok repülnének úgy bevetésre, ha nem kell, azt mondták rá, hogy ez így van, tehát repülnie kell, mert nem bolond, hogy magától repüljön.
– Mondom, hogy nem érvénytelen lett, hanem nem lett nemérvényes. Mert eleve nem szólt semmiről. Ha érvényes lett volna, akkor sem szólt volna semmiről, de így erkölcsi győzelem, mert jogilag érvénytelen, de mégis érvényes. Vagyis éppen az érvénytelensége emeli érvényre, és így a kormány nem teheti meg azt, amit amúgy sem akart megtenni, és megteheti azt, amit meg akart. Persze, ha meg akarta volna tenni, amit nem akar, akkor azt is megtehetné, mert az egész érvénytelen, de így nem kell megtennie, és ettől az érvénytelen érvényessé válik, különben a kormány bolond lenne, és nekem le kéne szerelnem.
– A 22-es csapdája? – kérdezte Yossarian, és arra gondolt, hogy Daneeka dokinak mostanában rögeszméje lett ez a 22-es.
– Neked rögeszméd lett mostanában ez a 22-es, Yossarian – nézett rá szigorúan Daneeka doki. – Lazítanod kéne. A 22-es egy logikai csapda. Egy paradox kelepce.
– Miért, ez nem az? – kérdezte Yossarian.
– Á, ez csak egy orbitális, sumák faszság – válaszolt Daneeka doki. – Érted?
– Nem értem – rázta hirtelen megfájdult fejét Yossarian.
– Akkor működik – bólintott elégedetten Daneeka doki. – Parancsolsz esetleg egy beöntést is?
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 6-án.
Ui.
Úgy érzem, az algoritmust kissé túlzottan elragadta a kritikai hevület.
