Josef K. és Winston Smith ülnek a vonaton. A vonat áll.
– Nem értem én ezt az egészet. Mármint, hogy miért történik, ami történik, és miért nem történik, ami nem történik – panaszkodik Josef K.
– Ami történik, nem feltétlenül történik, és ami nem történik, lehet, hogy megtörténik – magyarázza Winston Smith. – Egy személyvonat bármikor nemszemélyvonattá válhat, és viszont. Hogy a vonat áll, jelentheti azt, hogy mindig is állt, de azt is, hogy így halad.
– Én még ezt is elfogadom – bólint Josef K. – Nyilván van valami nálam magasabb oka. Mindennek kell, hogy valami oka legyen, még akkor is, ha az ok önmagát okozza.
– Ön túlgondolja a dolgot. Nem az a fontos, hogy az oknak oka legyen, hanem az, hogy célja. Nem az a kérdés, hogy mire várunk, hanem az, hogy miért.
– Jó napot, rám várnak? – lép be a fülkébe vidáman Godot.
– Igen! – kiált fel az ablaknál ülő Vladimir, és belerúg a vele szemben szunyókáló Estragon bokájába. – Vedd már vissza a cipődet, te marha! – sziszegi neki. Estragon felriad, és leveszi a kalapját.
– Én Weiner elvtársra várok! – szólal meg egy érces hang a hátuk mögött. – Mindannyian halottak vagytok.
Rosencrantz és Guildenstern zavartan néznek egymásra.
– Ez te vagy? – kérdezi Rosencrantz.
– Én – bólint Guildenstern.
– Honnan tudod? – kérdezi Rosencrantz.
– A kép mögül jön – suttogja Winston Smith Josef K-nak, és rámutat a fülke falán látható reklámfotóra. – Az érces hang mindig a kép mögül jön.
A fotón mosolygó utasok, mögöttük vonatablak, a vonatablakban pompás táj. „Haladunk!”, hirdeti fölöttük egy szép, kövér felirat.
– Látja, erre nem számítottam – suttogja vissza Josef K. az ártatlanok nyugalmával.
– Senki sem számít a spanyol inkvizícióra! – kurjant be a folyosóról Fernando Niño de Guevara, Spanyolország főinkvizítora. – Néha magamat is meglepem. Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni!
– Én ezt nem hiszem el! Ez képtelenség! – szitkozódik Alice, és a zsebében turkál a jegye után. Fernando Niño de Guevara közben kerek Lennon-szemüvegét igazgatva az Alice fölötti csomagtartóra mered. A csomagtartón csak egy széles vigyor látszik egy dobozba zárva. A dobozon fekete-sárga matrica: a radioaktivitás jele. – Macskának nem szabad! – kiabál Fernando Niño de Guevara. – Macskával nem szabad! Sicc! Pusztulj innét, mert rendőrt hívok!
A dobozban kattan valami, keserűmandula illata tölti be a levegőt, a vigyor elhalványul, a helyén jókora fehér nyúl ül kockás sportzakóban és decens mellényben. Előveszi az órazsebéből aranyláncon függő arany zsebóráját, és idegesen rámered. – Jaj, istenem, még elkésem! – jajgat.
– Hát, abban kurvára biztos lehetsz! – vágják rá kórusban mindannyian.
A fülke ablakaira legördül a függöny. Jevgenyij Zamjatyin a Menetrendet tanulmányozza, a fejét rázza, elégedetlenül cöcög. Ekkor a vonat nagy zökkenéssel nekilódul.
Visszafelé.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. január 18-án.
