Hívhatták volna persze máshogy is, de már az apja is rápörgött a bírhatnámságra meg az úrhatnámságra, úgyhogy Viktornak nevezte a gyereket maga után, aki a Győző elvtárs névre hallgatott a periférikusabb MSZMP-s pártkörökben.

Na, ennek a Viktornak volt egy csudálatos hátizsákja. Belefért a kerek világ, meg még 1,6 millió nerzeti konszignatúra is. Pedig kívülről csak amolyan fonnyadt, plebejus kis hátizsák volt, semmi Luivuitton, de még csak nem is Adidas, de belülről téres, mint a hatvanpusztai feszített víztükrös, kacsalábon forgó szerszámoskamra.

Történt egyszer, hogy ez a Viktor elment a Brüsszelbe verekedni. Nemigen zavarta, hogy az a Brüsszel leginkább csak az ő fejében létezett, ha egyszer már elfogta őt a kokizhatnék-sallerezhetnék, hát harcolt, mint egy veszett rozsomák, ilyen egyenes legény volt ő, bár baromi hazudós.

Ment, mendegélt. Szembe jött vele a Velejéig Gonosz Vasorrú Óriásmarslakó. Bazi zöld volt, kapafogú-rézfaszú, meg minden. Tisztára, mint a Brüsszel, csak nem olyan ronda!

– Mi van a zsákodban, te Viktor? – bődült rá Viktorra a rémségesen szörnyű szörnyűséges rém.

De a Viktornak bezzeg nem szállt inába a telemersze!

– Benne van a kerek világ! Golyóstoll, ing, atléta, zokni, megmacerált óvodások, sorosdisznós pörzsölések, nagylábas önállások, tenderparti luxusutak, dajdaj lakomák, mirelit szegények, gyerekverő pedostricik hálózatai, migránshajtó elvbaráti betyárok, zsigeri zsolozsmázók, fegyelemegyetemek, béközépiskolák, porosz nyelvórák, orosz atomerőművészek, fene fafűrészek, pengés okoskerítések, hejehuja vadászbálok, félegészségházak duplapénzért, avétos babonák, fazonra nyírt történelmek, 1.6 milliónyi nerzeti konzultáciják, egy dobozból előugró, rugóra járó ördögfigura ellenzéknek, meg egy téliszalámis zsömlye csípős zöldpaprikával, azt édesanyám csomagolta karácsonyi szalvettába!

– Nebaszd!!! – rikkantott fel a Velejéig Gonosz Vasorrú Óriásmarslakó. – Téliszalámis zsömlye?! Kedvenc eledelem! Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára, mert hát a nyugdíjamból még a szagára se telne! Azzal bekapta a Viktort hátizsákostul, kerekvilágostul, zoknistól-gatyástól, zsemléstül-paprikástul.

Azért a karácsonyi szalvettát, a zoknikat és atlétákat, meg a nerzeti konzultácijákat kiköpte, mert az ő gyomra sem volt vasból, illetve hát vasból volt az is, de mindennek van határa.

Szóval, így.

Nem mondtam, hogy kifinomult mese lesz, de elég kellemes a heppiendje.