Látom, ismét feléledt az uborkaszezoni vita (valahogy így nyáron olyan automatikus ez az „uborkaszezon”, miközben recsegnek-ropognak a világ eresztékei), hogy milyen csúnya, trágár a közbeszéd (pedig, ugye, a közvalóság milyen szép lenne, ha egyesek nem kutyapicsáznának folyton). Hiszen lehetne szebb is, ott van rögtön a virágnyelv. „Ha a jobboldal egy gyöngyvirág és a baloldal egy ibolya, akkor az a különbség köztük, hogy a gyöngyvirág nem gyűlöli a nemzetét” mondta pár évvel ezelőtt Kövér László, plüssmackó és főpedellus, és ezzel szerintem olyan példát mutatott, amit ha követnénk, illatos virágba borulna a nemzet finom csipkebokra.
Hogy is mondja a nóta?
„Szép a gyöngyvirág egy csokorba/ Ha megkötik gyöngykoszorúba/ Mikor felteszik a leány fejére/ Akkor száll a bánat a szívére.”
Én határozottan pártolom amúgy, hogy a magyar közbeszéd váltson át valami fentebb stílbe (Kerényi nyíló pitypangja volt ennek első jele talán). A virágnyelvnek sok évszázados, szép hagyományai vannak, már a trubadúrok és hölgyeik korában is adtak ki precíz útmutatókat, hogy az egyes virágok milyen üzenetet hordoznak. Szép lenne hát egy politikai virágnyelv, a sok unt fordulat helyett illatos politikai floráliákkal.
„Mire a dévaj kösöntyűcskén megpittyed az első sziklevél, lesz költségvetés.”
„Majd ha a bazsarózsa gránátalmát ellik, akkor felvirágoztatjuk a felsőoktatást.”
„Addig fizetjük a paksi hitelt nyírfácskát nótázó barátainknak, amíg ez a kis magonc mamutfenyővé nem cseperedik.”
„Ön, kedves képviselőtársam, annyit ért ehhez, mint mocsári tátika a gregorián kórusokhoz.”
„Képviselő asszony nem látja meg saját szeme alatt a lila szarkalábat!”
„Takarodjatok vissza oda, ahol a jerikói rózsa nyílik!”
„Az ifjúság kötelessége, hogy ha kell, vérét hullassa a Hazáért, mint a fecskefű.”
„Kiűzzük innen az idegeneket, mint gilisztát a varádics!”
„Az ellenzék fonnyadt bűzaszatként püffed a parlamenti padsorokban.”
„Miniszter úr, Ön dísztöknek randa, marharépának kicsi, macskagyökérnek meg nem eléggé dorombolós.”
„Nincs a népnek kenyere? Miért nem zabálnak bábakalácsot?”
„Aki nem ért egyet velünk, leszecskázzuk és mehet a komposztba.”
És így tovább, határ a virágos rét (virágos réten szögesdrót). Ahogy Petri írta: „…ha virágnyelven küldtek el a francba: a Repression átment Toleranz-ba”. Persze, még jobb lenne ezt az egész politikai botanikuskertet végre egyszer s mindenkorra beszántani. Pedig szeretem a virágokat.
Végezetül álljon itt egy botanikai tárgyú Wikipédia-szöveg, némi aktuálpolitikai áthallással: „A Kárpát-medencében főként a nagy büdöske és a kis büdöske terjedt el.”
(A képen a csúnya nevű dögvirág látható a Pallas nagy lexikonából; ellentétben szegény büdöskével, az valóban büdös, de persze, a büdösség is relatív, mert a nemzeti büdösség inkább ápol s eltakar.)
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. július 8-án.
A szerkesztő megjegyzése
A bejegyzéshez hozzászóló hozzászóló azt írja: a kepen a stranger things egyik szörnye lathato, a szöveg teljesen felesleges volt…
És csakugyan, a Stranger Things misztikus horrorsorozatról szóló (szó)cikk egyik képén ez látható:
Ami semmiben sem csökkenti a szerző szellemességét. Sőt, ami nem cáfolja a szerzőt, az ismeretterjesztő szöveg pedig egyáltalán nem felesleges. Ha már itt tartunk, íme a teljes szócikk a Pallas nagy lexikona 5. (Dammara-Elektromos gép…) kötetéből. (Forrás: Arcanum)
Dögvirág (növ.), Stapelia L. az 1736. elhunyt Stapel János hollandi orvosról nevezve, az asklepiadeáknak kaktuszalaku, levéltelen növénye. Szára meg az ága husos, gyakran szögletes, az éle fogas. Virága nagy kerékalaku, többnyire vagy sárgazöld, alapszine feketepirossal v. lilával pettyegetett v. márványolt; tüszője csaknem hengerded, a magva farkos. Mintegy 60 faja Afrika déli részén nő; virágjáért üvegházi disz, de kellemetlen dögszagu. Lásd a Kaktuszok képét
Dögvirág.
A St. variegata L. meg a St. hirsuta L. a dongólegyet magához csalogatja; ez a szagban csalatkozva, a petéjét oda rakja, s a kukaca ott vesz el.
Kell-e szebb vers a kiemeltnél? Ilyet még kövér sem tudna…