„Öncélú szexualitás” ábrázolásáért büntettek meg egy könyvet, pontosabban egy könyvkereskedő céget (ironikus módon most a Librit). Egy, úgymond, „felnőtteknek szóló” könyvet (ez a felosztás amúgy totál hülyeség), amiben a szexnek nincs magán túlmutató, fennkölt célja.
Úgy gondolom, nem kellene megállni félúton. Ne legyen szabad, ami jó!
Tiltsák be például az orgazmust. Az az oka mindennek. Szereljék szét, mondják azt, hogy csőtörése van! Különösen az ingyenes, kölcsönös megállapodáson nyugvó, egymásban örömet találó orgazmust, két – netán több – bármilyen nemű ember felszabadító, lihegő interakcióját. (Vagy egyetlen emberét, pláne! Micsoda romlott individualizmus!)
Az öncélú közorgazmust, ha lehet így mondani. Ne lehessen már csak úgy, rendetlenül!
Persze, szerintem abszolút rendes dolog a Jóistentől (most vegyük a létét adottnak, csupán a morálpolitikai példa kedvéért), hogy az emberi test ravasz bekötéseivel nyilvánvalóvá tette: a szaporodási kényszert valamiféle jutalmazással igyekezik megoldani; és lássuk be, az orgazmus sokkal frappánsabb ötlet, mint például egy szép képeslap, egy csicsás fakanál, hűtőmágnes vagy ilyesmi. Az orgazmus szimplán a legszellemesebb ötletek egyike.
De visszaélünk vele. Önmagáért habzsoljuk, mintha nem lenne holnap, és közben szarunk világra, nemzetre, fensőbb célokra. Gyengék vagyunk és fegyelmezetlenek, a sót se érjük meg, amit a vajaskenyerünkre szórunk.
És mert ilyenek vagyunk, van persze másik, földhözragadtabb, az államrezont jobban szem előtt tartó megoldás is, amelyik nem a szaporodással kapcsolatos ügyködést jutalmazza kiadós örömökkel, hanem annak kijátszását bünteti inkább a legkülönfélébb fizikai, illetve lelki terrorral, vagy szimpla adminisztratív intézkedésekkel.
„Nyomorult jövő elé néznek azok a nők, akik fiatalkorukban csak élvezték a szexet, és nem gondoltak a gyerekszülésre […] – figyelmeztettek az előadók a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Milyen értékek mentén neveljük gyermekeinket? című 2022-es konferenciáján. (Hogy miért csak a nők? Kell ezt külön magyarázni?)
Ezt itt az egyszerűség kedvéért összefoglalóan NER-es felfogásnak nevezném (bár ennél sokkal elterjedtebb), amit a NER-en belül leginkább arra a KDNP fantázianevű kis csökevényre testáltak, amelyik úgy fityeg a Fidesz pöffedt testén, mint létszámfeletti csecsbimbó valami rusnya boszorkányon egy inkvizítor nedvesálmában. Ugye, így már semmi csudálatos nincs abban, hogy a KDNP összes politikusának durván lefelé görbed az alaphelyzeti szájvonala?
Hoffmann Rózsa és Harrach Péter mindig sírnak, mikor neked orgazmusod van (már ha nő vagy, nem, teszem azt, derék igazgató bácsi egy gyermekotthonban). Persze, van, amiben még Hoffmann Rózsával is egyetértek: az egykorvolt gyermekegzecíroztatási és nádpálcaügyi államtitkárasszonyság szerint a szexuális felvilágosításnak a haza javát kell szolgálnia. Én is egy olyan országban hiszek, ahol mindenki vidáman és gátlástalanul azzal, ott, akkor és úgy szeretkezik, akivel vagy akikkel (kölcsönösen), ahol, amikor és ahogy akar.
Legyen az orgazmus nemzetrendező elv! Csak előírni ne akarják, mert tartok tőle, hogy az államilag szabályozott nacionálorgazmus nem annyira a baszásról, mint inkább a kibaszásról szólna. Szexuális fülkeforradalom: otthon, négy fal között, államilag/egyházilag szentesítve, vagy titkos szobák, elfüggönyözött irodák, fülledt szertárak és öltözők, bezárt sekrestyék mélyén, csak ki ne derüljön. A nemi erőszak (családon belül vagy kívül), a pedofil bűncselekmények csak a poklát jelentik annak a világnak, aminek a prűd, antiszexuális, örömellenes propaganda jelenti a pingált mennyországát.
De addig is: jegyre lehessen kapni az orgazmust, mondjuk, a dohányboltokban, vagy írjanak ki rá valami tendert. Hiszen az ember éppúgy eltengődik orgazmus nélkül, mint a hal víz nélkül.
Ja, persze, ha már: és tessék a vizet is elzárni! Ne lubickolhassunk benne felelőtlenül.
Rovat: VÉLEM ÉN