Mikor Sztálin elvtárs a kollektivizálás idején Ukrajnába látogatott, egy paraszt odakiáltott neki: – No, kis durák, te mit akarsz itt tőlünk? – A GPU persze azonnal letartóztatta, és miközben verték, végig azt kiabálta: – Nem tudtam, nem tudtam, hogy Sztálin az! Azt hittem róla, nagyobb ember!
Sztálin komoran rágta a pipája csutoráját, mikor a paraszt vallomását jelentették neki. Attól fogva mindig egy sámlit vittek utána, akárhová ment. Egy GPU-s őrnagy, bizonyos Ivan Alekszandrovics Sztulov lett a sámli kinevezett komisszárja. Csinos, bár egyszerű, de masszív sámli volt, kemény tölgyfa; Sztulov őrnagy pedig akkurátus, megbízható, kemény ember, úgyhogy a sámli mindig ott volt, ahol és amikor kellett. Beszédeken, a Vörös téri dísztribünön, külföldi államfők fogadásán, hivatalos fényképek elkészültekor csakúgy, mint a magánéletben: a dácsában, Szocsiban, vagy vodkázás közben a régi elvtársak rohamosan fogyatkozó gyűrűjében.
Idővel, ahogy Sztálin öregedett, egyre többször előfordult, hogy előbb Sztulov elvtárs és a sámli érkeztek meg valahová, Sztálin csak később, nagy szuszogva, kivörösödött arccal mászott fel a szovjet birodalom aprócska, mégis legmagasabb csúcsára. Aztán volt, hogy Sztálin már nem is jött, csak Sztulov és a sámli képviselték a Szovjetunió legfőbb akaratát. Sztálin lassanként lekopott a sámliról, hiszen a sámli (és Sztulov) valójában tökéletesen ellátták a feladatot.
Mikor Sztálin meghalt, sokáig nem tűnt fel senkinek, hiszen a sámli (és Sztulov, akit időközben ezredessé léptettek elő) rendszeresen megjelentek november hetedikén csakúgy, mint a Politbüró értekezletein. A sámli megbízható folytonosságot jelentett a történelem hóviharaiban. Tiszteletet követelt és biztonságérzetet nyújtott, akár olvadást hozott a szeszélyes időjárás, akár visszajegesedést.
Sztálin rég elporladt. Sztulov ezredes (posztumusz vezérőrnagy) sem él már. De a sámli megvan, egy nagy moszkvai múzeum legfőbb büszkesége. A múzeum teremőre pedig Alekszandr Ivanovics Sztulov, Ivan Alekszandrovics fia.
A moszkvaiak máig elzarándokolnak a sámlihoz, fejcsóválva nézegetik, és azt mondják egymásnak: Nu, bozse moj, embernek kicsi volt. De lám, a nagyzási hóbortja milyen maradandónak bizonyult!
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. április 1-jén.