Szóval, a NER propagandaosztályának egy jókora, a társadalom jelentős részét megdöbbentő, és egy érezhető részét megmozgató botrányt (a „kegyelmi botrány”) rövid úton sikerült egy harmadosztályú, üres, instant szappanoperával felváltania, és ez – legalábbis átmenetileg – működik. Tekintve, hogy a NER csak a szlogenek szintjén gondolkodik Ezeréves Birodalomban, miközben valójában mindig csak rövidtávon tervez, ad hoc reagál, a folyamatos jelent igyekszik uralni, ezt sikernek könyvelheti el, mert éppen arra mutat rá, ami a NER legfontosabb politikai tőkéje: a társadalom szinte teljes felszámolására, bármiféle valódi politikai gondolkodás elvetésére. A valóság helyett valóságshowt kínál.
Ez taktikának sok, stratégiának kevés. A NER – mint minden diktatórikus rendszer – csak erősnek látszik (mert folyamatosan ezt kommunikálja magáról), de valójában minden pillanatban a tűzzel játszik. Túlélésének záloga, hogy meddig sikerül efféle kutyakomédiákkal elterelni a figyelmet a valódi problémákról, meddig képes az aktív dühöt passzív kétségbeesésbe és tompa csodavárásba terelni.
A történelem általában azt mutatja, hogy nem sokáig.
Persze, benne élve kurva hosszúnak tűnik. „Túléltük Tiberiust, Caligulát, Nerót, de közben eltelt az egész életünk” – sóhajtozott Seneca.
Azért remélem, nem így lesz.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 27-én.
