„Elvesztette-e Európa a szépségérzékét?” – erről a „tanszcendens” (sic!) kérdésről szervezett beszélgetést az MCC nevű nerbaráti kifizetőhely és propagandaistálló brüsszeli irodája. Biztos szép beszélgetés volt, mert jó sokba került.
„Az MCC brüsszeli irodájának célja – írja ezzel kapcsolatban Orbán Balázs, a miszterelnökúr politikai igazlátója –, hogy színt vigyen az egyoldalú uniós véleménybuborék szívébe…”. Na, ez például szép, mármint képzavarnak kifejezetten az: kiégeti az ember agyát, mint a nájlonzacskóból rendszeresen szipákolt csavarlazító.
Sok szó esett az európia művészet hagyományairól. Hogy azok szépek.
Olyanok, mint ez a kép, mert ez például szép. Sokatmondó. Mintha egy reneszánsz mester öntötte volna ecsetbe (tudom, képzavar: annál már csak a szóvicc alantasabb).
Ez is volt a célja, a szépség.
Nem mondhatni, hogy érdek nélkül tetszik (vagy nem tetszik) ez a szépség, mint a varrógép és az esernyő véltelen találkozása a boncasztalon, mert érdek, az van rengeteg a képen. Érdekes érdekek. Egybefonódók, surlódók és párhuzamosak. Az élesre köszörült érdekek és a gagyogó hatalomvágy cseppet sem véletlen találkozása a fehér asztal mellett. Fulladjon meg Isidore Ducasse, lehetőleg máma még!
De amúgy a kép az aranymetszés szabályai szerint való (hogy mi az aranymetszés és mik a szabályok, azt ők mondják meg), csak itt a Fibonacci-számok digitális jelekké konvertálódnak túltengő, távoli bankszámlákon. Nullák és egyesek. Egyesek, nullák.
Úgy ülnek ott országunk dús vezéri (nem új a kép, megkopott kicsit), mint két, egymással szembefordított utolsó vacsora (Souper, madame et messieurs, utána az özönvíz!).
Az asztalfőn senki – demokrácia ez, kérem, vagy mi a tosz! –, de a fejnehéz főhelyen mégis ott összpontosodik az instant megváltó, súlyosan és hangsúlyosan, mint pistaerős Bástya elvtárs a zümmögő pengedrótkerítésen.
A fő- és mellékfőalakok mögött polcok szigorú vonalai; a precíz, szöges-elvágólagos konstruktivizmus szimmetriája józanul ellensúlyozza a borotvált Armanik és zsinóros suttyóbajuszok dús drapériáit.
Sötétre pácolt, dörmögő, nehéz könyvespolcok. Teljesen üresek.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 20-án.