Visszaválthatatlan üvegek és dobozok jó pénzért az egyik oldalon, pandúrokkal felvigyázott, elrendeletileg konzorciumozott kukák a másikon. A végleg okafogyottá váló rémállam lényege egyként tetten érhető mindkettőben. A hiányban – ahogy a (lózungilag „környezetvédelmi” indokokkal szervírozott) visszaváltási rendszer perisztaltikus rendszere elsorvad, eltömődik, mint egy gigászi székrekedés –, és abban, hogy mások hatósági szorgalommal, morcos büntetések furkósbotját lebegtetve igyekeznek megvédeni közszemétből lett magánmocskukat azoktól, akik netán abból igyekeznének maguknak savanykás életvitelszerűséget teremteni.
Megejtő kép. Egyfelől az államilag érdektelenné vált közszemét (amiben pont az az üzlet, hogy érdektelen: az érdekeltek annál többet keresnek rajta, minél nagyobb és átfogóbb ez a kikényszerített érdektelenség), a pórias állampolgári-hulladék, másfelől a nemzeti újsztálinizmus Láncos Kukája, a konzorciumi kukatulajdon, mint kakas a saját, privát szemétdombján.
Közdzsuva és urambátyám magánűrtér. Rezgő, légyzümmös csendélet, a külsővé-idegenné vált hulladék metafizikai magányérzete.
Jonathan Swift ma felvethetné, hogy a gazdagok egyék meg a szegényeket: ezáltal a szegények nem termelnének felesleges szemetet, és a gazdagok szemetét sem kellene tőlük megvédeni. Csak hát akkor egyrészt ki tartaná el a gazdagokat, hogy szemetet termelhessenek, másrészt hová tennék azt a rengeteg csontot és bőrt?
Ha a jó Vlagyimir Iljics ma élt volna, élne és élni fogna, akkor megírhatná az „Exkrementalizmus, mint a rablókapitalizmus legfelsőbb foka” című irányadó munkáját. Követelhetné benne a kukák társadalmi tulajdonba vételét, és a társadalmi szemét kategóriájának bevezetését.
„Minden eddigi társadalom a szemét felhalmozásának társadalmiasulása volt. A kapitalizmus a szemét olyan mérvű felhalmozódásnak rendszere, ahol az már ideológiává alakul, így a szemét kezelésének partikuláris kérdései magának a társadalomnak alapkérdéseivé válnak. A szemét – spektákulum, olyan szinten akkumulálódva, hogy az már valóságos tőkévé változik” – írná egy mai Guy Debord.
„A szemét szemetet fial” – vélné egy kortárs Marx.
Szürke, szagos szelek szárnyán száll a szociális széthullás.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 6-án.