Heinz Edelmann lidércesen vicces és viccesen lidérces pszichedelikus rajzfilmjében, A sárga tengeralattjáróban van egy kis fickó (vagy bigyó, kreatúra, szörny, mit tudom én), a Suckophant – nem tudom, hogy fordították magyarra, de nevezzük, mondjuk, Vákumfántnak – aki felszívja a világot. Mindent felszív maga körül (ebben kicsit a magyar Kisgömböcre hajaz), porszívószerű ormányába szippantja a dolgokat (ebben kicsit a magyar Deutsch Tamásra hajaz), magába tuszkolja a lényeket, az időt és a teret, még a sárga tengeralattjárót is felszívja a komplett Beatles-szel együtt, és amikor már semmi, sőt a semmi sem marad, amit feszívhatna, hát felszívja önmagát is. Ettől eltűnik, és újra megjelenik a sárga tengeralattjáró (a komplett Beatles-szel), ami azért nagy szerencse, mert különben katarzis nélkül ért volna véget a film.
Ez most arról jutott eszembe, hogy elképzeltem, ahogy Kövér László végül magát is kitiltja a Parlamentből: igazából nekem fel sem tűnne már, hogy eltűnt a komplett országgyűlés. Azt nem tudom, hogy mi maradna végül, mikor Kövér – a képviseleti demokrácia csúnya mellékterméke – felszívná bozontos ormányába a képviseletiség és a demokráciaság utolsó aszott morzsáját is, de végül is tökmindegy.
Nem számítok katarzisra.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 28-án.
