– Nos – fordult hallgatóihoz Sörtrinker professzor -, ki tudna mondani egy szemléletes példát a kvantum-szuperpozícióra?
– Hát… – kezdett bele óvatosan az egyik hallgató (Sörtrinker professzor közismerten rabiátus ember volt) – Ha fogunk egy macskát…
– Életem egyik legnagyobb hibája volt az a macskás példa! – förmedt rá Sörtrinker professzor. – Ha előre láttam volna a szociális média megjelenését, rozsomákról beszélek, vagy lótetűről. Felejtsék el azt a rohadt macskát! Nos… mondjuk, több tízezer diáknak kompetenciatesztet kell írnia. Amint elkezdik, a rendszer azonnal összeomlik. Mit tudunk meg a diákok kompetenciájáról?
– Szuperpozícióba kerül? – kérdezte óvatosan a hallgató.
– Pontosan – bólintott Sörtrinker professzor. – Amíg a rendszert ki nem javítják, nem tudhatjuk, hogy a gyerekek kompetensek-e, avagy sem, így egyszerre kompetensek és nem kompetensek. És mit tudhatunk meg a rendszerről?
– Hogy összeomlott a hullámfüggvény – válaszolt a hallgató fellélegezve. Ez egyszerű kérdés volt.
– Ez nem ilyen egyszerű kérdés – vágta rá Sörtrinker professzor. – A rendszer omlott össze, nem a hullámfüggvény. Kvantumfizikai értelemben persze igen, a rendszer inkompetens, slussz. No, de tágabb, társadalmi értelemben… gondoljon bele: már másodszor játsszák ezt el, és még mindig nem dobták ki őket, mint a macskát szar… ó, basszus, már megint macskázom. Szóval, nagyjából tökmindegy mit csinálnak, nincs a dolognak semmiféle fizikai következménye. Mondja csak, fiam, ön szerint ez nem egy baromira szuper pozíció?
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 6-án.