A Fővárosi Bíróság a mai napon tárgyalta Skodracsek Béla ügyét.
Nevezett Skodracsek életvitelszerűen lakik a köz területén, a köz szemetéből él, rendszeres haszonszerzésre törekedve dézsmálja a társadalom kukáit, mert életének fenntartását – tévesen, sajátos hübrisztől vezérelve – valamiféle haszonnak vagy önös célnak tekinti, bár néha vannak kétségei.
A Bíróság mérlegelte a súlyosbító körülményeket: a vádlott a Csepel Vas- és Fémművek esztergályosaként kivette részét önkényuralmi rendszerek fenntartásából, munkáját bezzeg akkor jól végezte, erről papírjai is voltak, amíg volt őket hol tartania, akkor nem derogált neki dolgozni, és nem evett szemetet, sőt házasodott, sokasodott, szemtanúk szerint többször felvonult május elsején, amikor is lufikat adott ártatlan gyermekei kezébe, így fertőzte őket az ideológiával, párttag nem volt ugyan, de nyilván csak ravasz számításból, bezzeg nekünk, kedves kollégáim, muszáj volt belépnünk a Pártba, és pont ezek miatt.
Skodracsek és a gyerekek szinte lubickoltak a diktatúrában, és Skodracsek már akkor is mérték nélkül ivott, ha tehette, a társadalom potyasöréből, és két pofára zabálta az ingyenebédeket, aztán elfogyott kaja, pia, lakás, gyerek – hát, istenem, van ez így.
Bár születésekor megkeresztelték, de sosem lett elsőáldozó, szaga határozottan savanykás, és ha elmegy mellette valaki, ahogy egy közkapualjban fekszik, savanyú pofával szokott néha ránézni az illetőre, kellemetlen inzultus, többen panaszolták, hogy aznap utána végig valahogy olyan kudarcos volt minden – ez persze csak babona, mutatott rá a kirendelt elmeszakértő, de társadalom-lélektani okai érthetőek; megvakult, koszos tükörbe ugyan ki szeret belenézni?
A Bíróság enyhítő körülményt nem talált, a hivatalból kirendelt védő ujjaival malmozva leszögezte, hogy őt hivatalból rendelték ki, de ha már így esett, elmondaná, hogy a vádlott is csak ember, ám a Bíróság ezt inkább súlyosbító körülménynek értékelte, mivel a vádlott, életvitelével, úgymond, a benne foglalt Embert megalázta, léte így emberiességellenes vétek.
Skodracsek Bélát a Bíróság ezért életvitelének folyatására ítélte, vagy arra, hogy tetszése szerint – afféle szociális önhóhérként – akassza fel magát.
Lényegtelen, mondta a Bíróság, Skodracsek Béla nekünk tulajdonképpen nem létezik, minket nem érdekel, már el is felejtettük a nevét, a teremszolgák távolítsák végre el azt az illetőt a jól fűtött teremből! Mi pedig, kedves kollégák, fáradjunk át az ebédlőbe, káposztás kacsasült lesz ma zsemlegombóccal a menü szerint, utána rigójancsi, ahhoz jól csúszik majd valami kissé behűtött, száraz vörös.
Forrás: Újnépszabadság