Gyerekkoromban eléggé szerettem Thea Beckman ifjúsági regényeit, főleg az Amazonkirályfit. Ezer évvel az atomtelet hozó harmadik világháború után Grönland – Thule – tényleg kizöldül. Termékeny tájain természetimádó, ökotudatos matriarchátusban élnek az emberek, már-már idilli körülmények között (bár persze azért akadnak problémák). Ez az ország kerül szembe az Európában újra kialakuló porosz vadkapitalizmussal, a nyersanyagok után kutató steampunk autokráciával, a Badeni Birodalommal.
Izgalmas, jó megírt, naiv történet volt.
Talán ezt a könyvet adhatta valaki Donald Trump kezébe, aki már amúgy is évek óta emlegeti, hogy bár a klímaváltozás kínai trükk az amerikai gazdaság gáncsolására, de milyen jó lesz, ha majd búzát arathatunk az északi sarkvidéken, a pingvinek között (tudom, tudom – de Trump is tudja-e?). Trofim Gy. Liszenko elvtárs annak idején úgy gondolta, burzsoá ostobaság, hogy a búza nem él meg az északi sarkkörön túl. Ha az NKVD eléggé alaposan odahat, akkor a búza nemcsak hogy ért kalászt lenget majd az Arktisz jégmezein, de még azt is elárulja, hogy hová rejtette az eltitkolt pluszdisznót. Trump ennél realistább: ő az éghajlatot akarná illőn megrendszabályozni (és nyersanyagokat is akar, mint a Badeni Birodalom, illetve meg akarja szerezni a globális kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést).
De én azért hiszek Trump elnök jóindulatában. Alapvetően azért vetett szemet Grönlandra, hogy megakadályozza a Thea Beckman által leírt katasztrófát. Mármint nem a harmadik világháborút és a nukleáris pusztulást (azt menőnek és férfiasnak tartja, mint a Dr. Strangelove bombán lovagló légikovboja), hanem azt, hogy a szigeten természetimádó, ökotudatos matriarchátus alakulhasson ki. Senki sem szólt neki, hogy ez csak egy mese.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. január 14-én.
