Megszökött a házi őrizetből az ötvennégy éves Nemes László, aki – a vád szerint – a tarpai fociakadémia edzőjeként több, tizennegyedik évét alig betöltött, rá bízott gyereken követett el nemi erőszakot.
Nemes Lászlót (érdekes, neki nem jár az N. Lászlózás, talán nem volt sem Balog püspök liblingje, sem ifj. Orbán Győző spanja), aki Kárpátaljáról jött Magyarországra, az ukrán határtól pár kilométerre, Tarpán háziőrizték. Elvileg akár tizenöt éves börtönbüntetés is fenyegette, de úgy látszik, a hatóságok nem gondolták valószínűnek, hogy ez elől megszökne, netán átlépné a határt.
Hiszen, ahogy a környezete is elmondta róla, igen rendes embernek látszott, mindig kedves volt a rá bízott fiúkkal, ha kellett, meg is masszírozta őket.
Nemes Lászlónak aligha voltak remek politikai kapcsolatai – bár a tarpai fociakadémia nyilván kedves a hatalom szívének, de meglepődnék, ha Tarpát birodalmuk középpontjának tekintenék (Esze Tamás meg nyilván nem szerepel történelmi dicsőséglistájukon). Hogy akkor hogy kerülhetett Nemes László házi őrizetbe? Ehhez, persze, látni kellene a hivatalos indoklást is, de azt kell gondoljuk: bűncselekményét a hatóság nem látta jelentős társadalmi súlyúnak, szökését nem látta valószínűnek.
Íme, a „világ egyik legszigorúbb gyermekvédelmi törvényének” realitása. Íme, a zéró tolerancia.
A szörnyek köztünk járnak. A hallgatás, az eltussolás, a félelem és a kiszolgáltatottság falai őrzik vadászterületeiket. Ha pedig mégis, nagy nehezen lebuknak, kegyelem jár nekik, vagy házi őrizet. Egy rezervátum az ország, szörnyek rezervátuma. Szörnyek birtokolják, szörnyek igazgatják, szörnyek cserkésznek benne. Egy szafari, szörnyeknek.
Nemigen találok más magyarázatot.
Ui.
Szerencséje, hogy nem antifasiszta, mert akkor rárohadna a bilincs.
A szerző Facebook-bejegyzései 2024. február 19-én.