– Sztálin elvtárs! – tört be Sztálin elvtárs irodájába rémülten lihegve Berija elvtárs. – Beszart a szovjet gazdaság!!!
– Ordzsonikidze elvtárs kapjon szívrohamot! – mondta Sztálin elvtárs határozottan.
– Értem – válaszolt Berija elvtárs, aki nem értette ugyan, de utálta Ordzsonikidze elvtársat. – Az iparosítás hibái miatt?
– Miféle hibák? – nézett Berija elvtársra megrovóan Sztálin elvtárs. – Azért, mert grúz.
– Grúz? – ijedt meg Berija elvtárs. – De Sztálin elvtárs… én is grúz vagyok… khmm… sőt…
– Igen, én is grúz vagyok. Tudja, Lavrentyij Pavlovics, hogy mit mondogatnak rólunk a szovjet proletárok?
– Tudom, Sztálin elvtárs! Én küldöm a jelentéseket. Azt mondogatják, hogy „Azok a rohadt grúz kannibálok a Kremlben!”
– Na! Kell nekik egy grúz. Én? Ne viccelődjünk. Maga? Magát utálom, mindenki tudja. De Ordzsonikidze elvtársról köztudott, hogy régi, kedves barátom. Működni fog a dolog.
– Értem – bólintott Berija elvtárs, és ezúttal nem is hazudott. – Zseniális! De mi van a szovjet gazdasággal?
– Hát az beszart, Berija elvtárs.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 30-án.