Van ugye, az ágyi poloska. Kellemetlen, apró vérszívó, ami nappal mindenféle repedésekben és lukakban sunnyog, hogy éjszaka, mikor alszunk, előbújjon és a vérünket szívja. Tulajdonképpen aprócska vámpír, legalábbis ami a szokásait illeti, viszont nem hat rá sem feszület, sem szenteltvíz, de még a kakaskukorékolás sem. A napfény sem égeti hamuvá, bár a sötétet kedveli, ezért alighanem szeretné Tiborcz fiam Helios-lámpáit. Kínos jószág, nehéz tőle megszabadulni. (Mármint az ágyi poloskára gondoltam, nem Tiborcz fiamra, nem vagyok én miniszterelnök, hogy így dehumanizáljak egy emberi élősködőt.)

Ilyen lennék? Egy sötétben lappangó vérszívó? Vagy esetleg a rémes nevű gyilkos poloska, netán közeli rokona, a csókos poloska? Ezek ragadozó rovarok, de gyilkos hajlamukat inkább más rovarokon élik ki – különben is, nem hajlam az, ők így táplálkoznak. De ha bizergáljuk őket, megcsípnek. Igen, a csókosok is, amik nem remek kapcsolataikról kapták a nevüket. Nem, nem érzem magamat ragadozónak.

De akkor ott vannak a kifejezetten csinos zöld bogyómászó poloskák. Gyümölcsök, bogyók nedvét szívogatják, igen békés lények, viszont veszély esetén felettébb büdös váladékot pisálnak: nem jó olyan málnát enni, amin éppen megijedtek valamitől. Bekapni meg még rosszabb őket: én ugyan még nem próbáltam, de szedtem már le köpködő, habzó szájú macskát a függönykarnisról, furcsa hangokat adott, és nem a kulináris élvezettől.

És akkor még nem is beszéltünk például az ijesztő külsejű víziskorpiókról, amik tényleg úgy néznek ki, mint valami skorpió, bár pont a lényeg, a fullánkos-mérgező farokrész hiányzik róluk, cserébe van két rusnya nagy csáprágójuk elől, meg egy hegyes szájszervük, utóbbival eléggé kellemetlen meglepetést tudnak okozni a hínárosokban és mindenféle zavaros vizekben bóklászóknak. Szúrós szájszervüket zsákmányukba mélyesztik, emésztő enzimeket fecskendeznek bele, aztán mikor belül jó folyóssá válik, kiszopogatják. Nem túl gusztusos, de láttam már Németh Szilárd kajafotóit, szóval kibírom a gondolatot.

Kedvenc rovarjaim egyike a verőköltő bodobács, ő is poloska, és mindenki ismeri. Gyerekkoromban villamosbogárnak hívtuk feltűnő, szinte öncélúnak tűnően hivalkodó szexualitása miatt, mikor két bodobács – a Teremtés sorrendje szerint hím és nőstény – egybeforrva mászkálnak, mint a régi kétkocsis Ganz-villamosok. Én mindmáig kis sajnálattal nézem ezeket az újmódi, hosszú villamosokat: olyan magányosak szegények, ellenben a kertünkben flangáló szemérmetlen bodobácsok hadával, amit még a Hunyadi-sorozat matinéváltozatából is kivágnának. A verőköltő bodobácsok igazi tavaszhírnökök: már az első februári napsütésekben ott melegszenek a fák törzsén, falak tövében, mint megannyi csodaszép afrikai álarc, vörös-feketében, amit politikailag is preferálok.

És ne feledkezzünk meg a molnárpoloskákról, miszerint – bár tévesen – vízipókokról, amik olyan kecsesen siklanak és táncolnak a vizek felületi feszültségén, mint egy-egy műkorcsolyázó a jégen. Szeretem őket elnézegetni, legszívesebben velük kacskaringóznék.

Rengetegféle poloska van. Csak Magyarországon közel ezer fajuk él, köztük olyan furcsák is, hogy külön rendszertani besorolásuk van: ők a furcsapoloska alkatúak (nem viccelek). Melyikkel azonosuljak a legfőbb entomológiás úr szerint? Lehetnék például tutajpoloska. Ezek Európában nem élnek, de jókorák: hat-nyolccentisre is megnőnek, és akár apróbb halakat, békákat és teknősöket is elfogyasztanak. Mindig kicsit igazságtalannak tartottam ezt a rendszertani alá- és fölérendeltséget. Vagy bármi, nagy a választék. Némelyikük még ciripelni is tud. Szeretnék ciripelni.

Egyvalamiben mindegyik, a világon élő közel negyvenezer poloskafaj azonos: mindnek hasznos helye van az ökoszisztémában, egyik sem gonosz (legfeljebb nem kellemes, mikor halmazaink metszik egymást). Szóval, inkább lennék poloska, mint politikus. Utóbbiakról ugyanis semmi jót nem tudok mondani.

A szerkesztő megjegyzése

Rendszerezésük

  • Vízipoloskák (Nepomorpha)
  • Kétéltű poloskák (Gerromorpha)
  • Furcsapoloska-alkatúak (Enicocephalomorpha)
  • Fenyérpoloska-alkatúak (Dipsocoromorpha)
  • Kövipoloska-alkatúak (Leptopodomorpha)
  • Vérszívó poloskák (Cimicomorpha)
  • Címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha)

Az ágyi poloska (Cimex lectularius) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a poloskák (Heteroptera) alrendjébe és a vérszívó poloskák (Cimicomorpha) családjába tartozó faj.

Magyarország poloskafajainak listája – iszonyúan sok van, szinte több mint (ma már) entomológus…

Saját megfigyelés: a poloskák intenzív társadalmi élete magas intelligenciához vezetett, Bukarestben egyszer megfigyeltük, hogy tizenkét egyedük szabályos derékszögben (3, 4, 5 – Pütagorasz!) vonult nyugodtan a síma sík lepedőn…