Konok Péter: „Nincs lelkem, tudod, csak a pénz érdekel”

– Verseket? – hökkent meg Yossairan.

– Verseket. Meg drámákat is, irodalmat. Ilyesmit – bólogatott Milo.

– Van azokban pénz? – kérdezte Yossarian.

– Az a baj veled, Yossarian, hogy te csak egy kapzsi kapitalistának látsz engem, akinek nincs lelke. Szégyellhetnéd magad! – nézett Milo szemrehányóan Yossarianra. – Előítéletes vagy.

– Ugyan! – kiáltott fel Yossarian, aki nem akarta megsérteni Milo lelkét, bár úgy gondolta, hogy Milo egy kapzsi kapitalista, akinek nincs lelke. Mindenki úgy gondolta, csak Őrnagy őrnagy nem. – Miből gondolod ezt?

– Mert ismerlek, Yossarian. Gyanakvó vagy, mivel van ez a tévképzeted, hogy meg akarnak ölni. Én ezt megértem, bár nem igazán érdekel, mert hiányzik belőlem az empátia. Nincs lelkem, tudod, csak a pénz érdekel. De azért bánt, hogy így gondolsz rám, mert arra emlékeztet, hogy nincs lelkem, amit leszarok, és ez nem jó dolog. Ezért írok verseket, meg ilyesmit.

– Van a versekben pénz? – gyanakodott tovább Yossarian („Most már úgyis mindegy, megsértettem a lelkét, ami nincs” – gondolta).

– Nincs – szomorodott el Milo. – A versekben a lelkem van. A lelkem hiánya sajog bennük. A pénz abban van, amit a versekért fizetnek.

– Kicsoda?

– Hogyhogy kicsoda? Az M&M Vállalat.

– De hát… – hökkent meg Yossarian – az M&M Vállalat te vagy. Magadnak fizetsz?

– Hányszor mondjam még el, Yossarian – emelte fe a mutatóujját Milo –, hogy az M&M Vállalat mi vagyunk, mi mindannyian. Te, Catchart ezredes, Félkupica Fehér Főnök, Daneeka doki, a halott ember a sátradban… és persze én is. Csak Őrnagy őrnagy nem, mert őt nem szeretem. Munkamegosztás: én verseket írok a lelkem hiányáról, ti kifizetitek, és mindenki jól jár, mert ami jó az M&M Vállalatnak, az jó a hazának, és ami jó a hazának, az jó mindenkinek. Kivéve Őrnagy őrnagyot.

– Nem értem, én például miért járnék ezzel jól – értetlenkedett Yossarian, és előhúzott a zsebéből egy kis kötetet. – Nézzük ezt a versedet! Arról szólt, hogy neked van a legnagyobb faszod.

– Metafora. A nagy faszom a lelkemet jelenti, ami nincs. De nem is ez a lényeg. A versekért kapott pénzünket – mert az a mi pénzünk, Yossarian, az M&M Vállalaté, tehát a tiéd is – megforgatom. Máltán tojást veszek belőle magunktól, amin haszon van, abból bombákat veszek magunktól, kibérelem a pilótáinkat és a gépeinket, és megbombázom a századot, amit a németek jól megfizetnek, mert nekik már nem kell. A haszonból gyapotot veszek, azt csokoládéba forgatom. Parancsolsz? – kínált oda egy staniclival Milo.

– Már a múltkor is megpróbáltad rám tukmálni – hőkölt vissza Yossarian. – Ehetetlen. Kicsit, mint a verseid.

– Hát, igen – bólogatott Milo. – A költészet nem való mindenkinek. Lélek kell hozzá. Te például állandóan a halálodon aggódsz, nem jut energiád ilyesmire. Jut eszembe… a halott ember a sátradban. Gondolod, örülne egy dedikált verseskötetnek?

– Nem hiszem, Milo – morfondírozott Yossarian. – Tudod, ő meghalt. Az első bevetésén.

– Szomorú – vidámodott fel Milo. – Akkor vigyél neki csokoládés gyapotot. Neki már úgyis mindegy.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 13-án.