Lassan kimegy az októberhuszonharmadikai dobtáras frázispufogtatás és bejön a halottak napja (miszerint sem nem Halloween, sem pediglen mindenszentek), és erről eszembe jutott, mikor Schmidt Mária a hatvanadik évfordulóra azt örömködte, hogy Nagy Imre „szép halált halt”.
Nem tudom, hogy az akasztás mitől szép halál, illetve mi az egyáltalán, hogy szép halál, hogy a nyakcsigolya művi eltörését megszépíti-e, ha például utána a testet arccal Ausztráliának szögesdrótba és kátránypapírba tekerve földelik el. (Kádárék nem voltak mentesek egyfajta feketemágikus szocrealizmustól.)
Szép élet, olyan talán van (ritka már, mint a fekete holló), de egy szép élet után direkt bosszantó lehet meghalni. Bár egy csúnya élet után talán még bosszantóbb.
„Mint nagy szégyent” tűrjük halálunk tudását, Weöresnek milyen igaza volt.
Persze szépséget mindenben lehet találni. Halál esetén főleg a más halálában, a sajátunkhoz hiányzik a kellő távlat. Közelről mindig randább. És mindenkiben van valami szépség, csak keresni kell.
Schmidt Máriának például szép nagy vagyona van.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 28-án.
