Szóval, ha jól értem, a dél-koreai elnök katonai puccsot szervezett a saját maga által elnökölt demokrácia ellen, hogy azt megvédje „az észak-koreai zsoldban álló ellenzéktől”. Kétségtelen, hogy a demokrácia olyan, mint egy finom befőtt: meg kell szórni a tetejét szalicillel, légmentesen lezárni, feltenni a kamra polcára, és NEM BELEZABÁLNI, mert akkor elfogy.
Az elnök betiltotta a parlamentet, amit megszállt a hadsereg. A parlament mégis összeült, az elnököt adó kormánypárt és a nemzetgyűlési többséget adó ellenzék egyhangúlag kimondta a hadiállapot visszavonását, mire a hadsereg hazaindult, de aztán az elnök és a puccs levezénylésére kinevezett katonai parancsnok (az addigi hadseregparancsnok) visszavonta a visszavonást, és a hadsereg helikopterekkel szállta meg a parlamentet, miközben Észak-Korea meg se mukkant, mert alighanem őket lepte meg a legjobban ez az egész káosz.
Amennyire tudni lehet, az egész abból jött, hogy a kormány és ellenzéke nem tudott megállapodni a költségvetésről.
Komolyan, ez az egész példaszerűen kaotikus, értelmetlen, beteges. “A szabad demokrácia elutasítása és a felforgatás kísérlete tilos, az álhírek, a közvélemény manipulálása és a hamis uszítás tilos” – jelentette ki a hadsereg parancsnoka. Remélem, a valódi uszítással nincs gondja, mert hát hová lenne úgy a demokrácia védelme?
Azt kell mondjam, a világ számos politikusa (és egyre többen vannak ilyenek, a legkülönbözőbb országokban) úgy néz már ki, mint egy rakás totálisan felkészületlen nebuló, akik egymásról írják le a dolgozatukat, oszt’ jónapot, utánuk az özönvíz.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. december 3-án.