Ma öt éve, hogy Orbán Viktor fedélzetmester megfogalmazta thalassalógiai alapvetését: „A magyar ember olyan, hogy ha nem látja egy évben legalább egyszer a tengert, börtönben érzi magát.”
Én tulajdonképpen részlegesen magyar embernek mondhatom magam e szerint az axióma szerint, az öt év alatt kétszer is láttam a tengert, bár ahogy itt tengertelen körülnézek, kicsit börtönben érzem magam, habár ott alighanem jobb az ellátás. De mindig érdekelt a nemzetkarakterológia (ami a mitológia, az eugenika, az elmekórtan és a marketing sajátos határterülete), úgyhogy sorra vettem még, hogy milyen is a magyar ember.
A magyar ember olyan, hogy ha nem eszik naponta legalább egyszer, rögtön a gyomrát korgatja.
A magyar ember, ha beteg, és nincs pénze gyógyszerre, mindjárt sápítozik.
A magyar ember, ha kibasszák a kórházból, ahol halálos betegen feküdt, néha fogja magát, és dafke meghal.
A magyar ember, ha nincs a feje felett fedél, átkokat szór még a magyar vetést itató esőre is.
A magyar ember, ha mindenéből kiforgatják, semmije sem marad.
A magyar ember, ha nem járnak a vonatok, mindjárt dühösen toporog.
Magyar ember vízzel főz. Ha van víz. Ha nincs, hoz a közkútról. Ha a közkutat is elzárják, akkor a magyar ember nem is magyar ember.
A magyar ember a magyar állam szerint sokszor nem magyar ember.
Sem nem magyar, sem nem ember.
Van ez így.
A magyar ember, ha nem is magyar ember, akkor ne is ugráljon jachtokról és tengeri stégekről a sós, hűs habokba.
Aki nem ugrál jachtokról és tengeri stégekről a hűs, sós habokba, amúgy se nagyon ugráljon.
A magyar ember ugráljon a Balatonba, az a magyar tenger.
A magyar emberek sokasága a Balatont sem látja sem évente, sem máskor.
Amúgy meg a Balaton sajnos már más magyar emberek magyar magántulajdona.
A magyar emberek túlnyomó része évente egyszer sem látja a tengert.
A magyar emberek többsége tíz évben egyszer sem látja a tengert.
A magyar emberek igen jelentős része soha életében nem látja a tengert.
A magyar emberek sokszor börtönben érzik magukat.
A magyar börtönökből nem látszik a tenger.
Talán csak ennyi a baj.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. július 3-án.
A szerkesztő megjegyzése
Külön cikkben!