Három nap Konok mondatai a Facebookon.
– Mein Führer, lemondok! A legutóbbi beszédében nagyon csúnya dolgokat mondott!
– De Joseph! Te vagy a propagandaminiszterem. Ha lemondasz, ki fogja írni a beszédeimet?
„Ezért a magamfajták esetében a rasszizmus ab ovo ki van zárva.”
Hát, persze. Mindig a másfajták a rasszisták!
Kis falunk ma főpróbát tart. Egyszerre lesz – úgymond karbantartás miatt – gáz- és áramszünet. Kíváncsi vagyok, hogy a szemetet elviszik-e.
„Szerencsétlen szóhasználat”, azt mondja a Slomó rabbi, eszem a picike szivit. A kabátra varrt sárga csillag meg bizonnyal „kissé slendrián”.
– Jenőkém, ne haragudj már, hogy így este zavarlak. Kis szakmai segítség kellene. – Mondjad, Józsikám!
– A miniszterelnök úr beszédét fordítom éppen angolra, hogy elküldhessük az uniós képviselőknek. Eszembe jutott, hogy te tudsz angolul, én meg csak egy másodunokaöccsi állásban vagyok itt kormányzati fordítóként. Hogy fordítanád azt, hogy „faji tisztaság”?
– Fucking Nazi shit.
– Biztos…? Olyan furán hangzik…
– Holtbiztos. Így fordítanám.
– Hát, tudod mit? Azt hiszem, inkább kihagyom az egészet.
„Nem kell mindenkinek katonának lennie, elég, ha mindenki katonaként gondolkodik. Vannak, például, akik féllábúak. Ők elég, ha fejben lépnek egyszerre.”
(Orbán Viktor)
[Figyelem: Az idézet egy része valódi, más része meg nem. Hogy melyik melyik – és (ha lehet rangsorolni) melyik a nagyobb baromság – a kedves olvasókra bízom.]
Mondjuk, én katonaként úgy gondoltam, hogy szakadjon meg mindenki, aki parancsolgatni akar nekem. Ez ma sincs másképp, szóval – bár katona már nem vagyok – még mindig katonaként gondolkodom.
Edy Andre:
GÉN EZ IS
Génem hun és nyelvem avar
– nyár van, sárgállik az avar –
redőm mongol, seggem pettyes
– áldozat vagyok, nem tettes –
hol hun vagyok, otthun vagyok
– golyóm elveszik a nagyok –
vogymuk szkíta, vogymuk árja
– melyiknek jobb a píárja? –
ki nem ugrál, biztos ugor
– leszek törpék között Tudor –
kán-kánonban zeng az ének:
– dalolnak a haplogének –
huntudatról szól a monda
– táltosital, bolondgomba –
akkád, szittya, alán, kazár
– bezár a finnugor bazár –
hej, Hunnia, hej, Tiszapalkonya!
bealkonyul a Nyugat Alkonya.
Nehéz idők, de álljuk, Pelikán!
Többen kifogásolták, hogy malacoknak neveztem Orbán tusványosi közönségét, és ez dehumanizálás.
Tudom, hogy ma Magyarországon szinte már csak Németh Szilárd rendelkezik latinos műveltséggel, de a kép alapvetően Horatius Első Episztolájából származik, ahol a költő azt írja:
„Me pinguem et nitidum bene curata cute vises, cum ridere voles Epicuri de grege porcum”, vagyis (hányaveti saját fordításban, mert nem találom a Horatius-kötetemet): „Ami engem illet, jól vagyok, ha egy jót akarsz nevetni, megtalálsz kövéren és kisimultan, egy malacot Epikurosz kondájában.”
Erre (meg Homéroszra) reagál Goethe, mikor a Faust Auerbach-pince jelenetében („Vidám legények dáridója”) a mulatozók így rikoltanak:
Hej, gyöngyélet ez az élet.
Száz disznóval nem cserélek!
(Jékely Zoltán fordítása)
Goethére (és persze Horatiusra) utalva írta Marx egy Engelsnek küldött levelében: „Ami engem illet, boldog vagyok, mint ötven disznó.”
Meg hát, persze, ott van Orwell (ő mostanában valahogy mindig ott van): Napóleon elvtárs, amint híveinek szónokol.
De – ultima ratio – Orbán tegnapi beszédének, amit kiválasztott serneváljának kondája előtt tartott, talán ez a legtömörebb és legpontosabb összefoglalása és valós üzenete:
„Helló, röfik!”
Orbán alighanem éppen erre gondolt közben.
Amúgy pedig az egész malacügyet az alábbi kép hozta elő bennem. Elnézést kérek ezért a valódi, ártalmatlan malacoktól.
A szerkesztő feldobása
