Én amúgy nem szívesen gúnyolódom azokon, akik Magyar Péterben (korábban Márki-Zayban, vagy bármely „ellenzéki” formációban és deformációban) látják/látták az új messiást. Rengetegen érezzük úgy, hogy a NER elviselhetetlen, és teljesen érthető, ha valaki belekapaszkodik minden és bármilyen szalmaszálba, amiről azt feltételezi, hogy őt és az országot kihúzhatja ebből az egyre mélyülő pöcegödörből.
Csak hát a NER egyik – talán legfontosabb – ereje éppen az, hogy úgy tegyen, mintha nem lenne alternatívája, mintha olyan univerzum lenne, amelyen túl is csak ő van, vagy vele párhuzamos univerzumok. Hogy legyenek olyan részei, amelyek legitimálják, illetve amelyek azt bizonygatják, hogy véget akarnak vetni a NER-nek – holott valójában a rendszert stabilizálják. És bármikor előhúz a kalapból újabb nyuszikat, bármikor felrikolt, mint az egyszeri zenebohóc: „Van másik!!!”
Magyar Pétert hirtelen kellett bedobni, mivel a NER-t teljesen felkészületlenül érte az a botrány, ami kidomborította teljes morális nihilizmusát, totálisan aszociális jellegét. Magyar Pétert nem volt idő előkészíteni, sorjás, üres, végtelenül leegyszerűsített politikai termék: és éppen ebben áll a hatása. Gyorstapasz egy rusnya, súlyos, üszkösödő sebre. Nem kíván gondolkodást, semmiféle kritikát, csakis azonosulást. Semmit sem mond (semmi olyat, amit ne ismernénk unalomig), de hiába fújnak belőle régi szelek, hirtelen új luknak tűnik.
Magyar Péter a belenyugvás lázadása: hogy majd a NER hozza el önmaga végzetét. És pont ez az a reménysugár, amit a NER – az „ellenzékével” és az instant messiásaival – felkínál.
Amíg ezt újra és újra el tudja bábozni, addig a helyzete stabil, bár – és ez az, amit mindenképpen el akar leplezni – nagyon jól tudja magáról, hogy nem valamiféle Ezeréves Birodalom, napról napra túlélésre játszik, a válság a lételeme. Olyan, mint a rendszerváltás után hirtelen angoltanárrá átminősített orosztanárok voltak: csak egyetlen órával kell előbbre járnia a tananyagban, mint a nebulóknak, és akkor átmenetileg nyert ügye van.
Mondom, én megértem a kétségbeesést – én is kétségbe vagyok esve. Pont erre alapoznak ezek az aljas, sunyi játszmák: a kétségbeesés vakságára. A NER addig marad, amíg újra és újra hiszünk neki, mert a hit mindig kényelmesebb, mint a gondolkodás.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. március 16-án.