„Óceánia Keletázsia ellen visel háborút;
Óceánia mindig is Keletázsia ellen viselt háborút.”
Magyar Péter immár nagyra tartja Trumpot, sőt mindig is nagyra tartotta. Ő, és nem Orbán lenne alkalmas rá, hogy körbeviháncolja a Nagy Bwanát, hasát vakargatásra odakínálja, és megvegye azt a sok uránt, amit az amerikaiak az oroszoktól vesznek. Különben jó az is.
Mikor 1914-ben az addig harcosan háborúellenes német szociáldemokrata képviselők – a II. Vilmos által meghirdetett „birodalmi béke” jegyében – megszavazták a hadihiteleket, és lelkesen felsorakoztak a háborús kormány mögött, egyikük, Konrad Haenisch így áradozott:
„…a tüzes békefelhívásokon még meg sem száradt a tinta, a levegőt még áthatották a munkásvezérek háborúellenes beszédei, mikor a pillanat szörnyű követelése ugyanezeket a tollakat és ugyanezeket a szónokokat arra kényszerítette, hogy nem kevésbé tüzes szavakkal harcba hívjanak a keletről ránk zúduló vad cári hordák ellen… …amíg végül – és soha nem felejtem el ezt a napot és órát – a szörnyű feszültség feloldódott, amíg végül mertünk azokká lenni, amik voltunk, amíg végül az elvek és megcsontosodott elméletek ellenére egy negyedszázad óta először teljes szívvel, tiszta lelkiismerettel és az árulás érzete nélkül együtt énekelhettük a mindent elsöprő éneket: Deutschland, Deutschland über alles.”
Persze, a szocdem Haenisch marxista volt. Groucho Marx tanait követte: „Ezek az elveim. Ha nem tetszenek, vannak másikak”. Hogy Groucho Marx viccelt? Ugyan már! Ahogy Karinthytól tudhatjuk, a humor nem tréfadolog.
Vicc ez az egész, csak hát a bőrünkre megy.
