Matt Forney egyenesen azt követeli, hogy számoljanak le minden baloldali és liberális szervezettel, és a merényletet – némi aránytévesztéssel – a Reichstag felgyújtásához hasonlítja. Érdekes, hogy ezzel Forney a német nácikkal azonosul, akik a gyújtogatást ürügyként használták arra, hogy még megmaradt politikai ellenfeleiket megsemmisítsék.
Hogy ki és miért lőtte le Kirket, még nem tudható (persze, az alt-right, vagy éppen Kocsis Máté már pontosan tudni vélik). De a Reichstag felgyújtásának története ismert, és eléggé tanulságos..
A gyújtogató Marinus Van der Lubbét ugyanis a helyszínen elfogták, vallomást is tett, a kihallgatások és a per során tisztázódtak indokai, az elkövetés módja, ahogy az is, hogy magányos merénylő volt, aki gyűlölte a nácikat, de kiábrándult a sztálinista német kommunista pártból (KPD) is – leginkább a radikális baloldali KAPD-hez állt közel, voltak anarchista kapcsolatai is, de nem egyeztetett senkivel.
A nácik természetesen kihasználták az alkalmat, és azzal vádolták meg a KPD-t, hogy az szervezte a merényletet. Ennek eredménye lett a per, ahol Dimitrov azt a stratégiát választotta, hogy Van der Lubbét befolyásolható őrültnek festette le (a sztálinisták szerint mindenki őrült volt, aki nem úgy volt „kommunista”, ahogy ők előírták neki), illetve visszavádolta a nácikat, hogy ők álltak a gyújtogatás mögött. Végül sem a nácik, sem Dimitrovék nem tudták bizonyítani a másik fél bűnrészességét, közben Van der Lubbét halálra ítélték és kivégezték (teljes rehabilitációt csak 2008-ban kapott).
A sztálinista történetírásban, de még a közel egykorú progresszív politikai közéletben is a dimitrovi koncepció terjedt el, hiszen az klappolt az antifasiszta célokhoz, kicsit mint a mai fake-newsok, „nem az a lényeg, hogy igaz-e, hanem hogy igaz lehetne”. (Ráadásul Dimitrov, akinek igazi karrierje ezzel az üggyel rugaszkodott el a nemzetközi pártapparátusban, utóbb nagy ember lett a sztálinista nomenklatúrában, a Reichstag-per egyenesen a Komintern elnöki székébe repítette.)
Csakhogy ettől még a Reichstag felgyújtásáról kidolgozott koncepciója tényszerűen nem volt igaz, ráadásul igencsak negatív fényben tüntette fel az események hősét, Van der Lubbét. Utóbb ez a verzió került bele a szovjet, majd a „szocialista tábor” oktatásába is. Így születnek a mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott lombikmítoszok. És – éppen ez a történelmi tudat egyik kulcskérdése – a mítoszok mindig erősebbek a tényeknél, legyen szó a múltról, vagy akár a jelenről.
A szerző facebook-bejegyzése 2025. szeptember 11-én.