Pohos, ideges emberkét látok magam előtt; aprócska ember, akit még inkább eltörpít a jókora tér, amit maga köré halmozott, mint egy hörcsög a téli tartalékot, mint egy fekete lyuk a meggörbült téridőt, mint maffiafőnök a védelmi pénzeket.
Előtte akkurát tervrajz volt, északiasan precíz összeszerelési útmutató, és ő izzadva, káromkodva próbálta összerakni a „Hörrenzord” országot, hozzá a „Döbrögönd” társadalmat – kipakolta maga elé a lapra szerelt gyűlöletet, a jókora zacskóban szállított előítéleteket és frusztrációkat, a megfelelő szociális mélyfuratokba illeszkedő pöcköket, a súlyos ajtók vasalatait és reteszeit, a zsanérokat, amiken apró csavarokkal lehet finombeállítani a bezárkózást, hogy szimmetrikus és hézagmentes legyen. Kipipált mindent, hogy megvan-e hiánytalanul. Megvolt minden.
Nekiveselkedett, felgyűrte az ingujját, a markába köpött, kezébe vette a mellékelt imbuszkulcsot. Univerzális imbuszkulcs, a mindent nyitó (mindent záró) félelmek kulcsa, a világ egyetemes sörnyitója. Az imbuszkulcs lényeges, az lehel zombi-életet a halott akaratba. Az imbuszkulcs kortalan. A végletekig leegyszerűsített formán nincs miért változtatni. Az imbuszkulcs konkrét.
Csavart, tekert, illesztett, kalapált. Nem akart összeállni. Olyan volt, de nem az igazi. Hasonított, de nem volt tökéletes. Lötyögött, billegett, itt-ott kilógott. Szétszedte, kezdte elölről. Nem volt jó. Átkozódott. „A rohadt skandinávok, a rohadt svédcsavarjaikkal!”. Harmadszorra is belefogott, még rosszabb lett. Már büdös is volt (ami meglepő, de logikus), és kurvára nyikorgott.
Hagyta a francba az egészet. Megivott egy felest, aztán kimásolta a reklámfotókat a gyártó cég honlapjáról. Feltette a Facebookra. „Az új országom, az új társadalmam. Magam raktam össze.”
Egymillió lájkot kapott rá. Főként szívecskéket. „Egy nagyszerű, gyakorlati Ember” – írta Kovácsné asszony. „Meglátszik ám az igazi tapasztalat” – írta Kiss úr. „Imádom” – írta háromszáztizenkétezer-ötszáznegyvenhét honfitársa a Szentpétervár melletti Olginóból.
„Na, akkor ezzel meg is volnánk” – rúgott bele az összetákolt micsodákba. Azok reccsenve összerogytak, mint egy kigyulladt deszkapalánk. Kit érdekel?
Elballag, Kinek mi köze hozzá? Ő már beleszarik.
Azért az imbuszkulcsot zsebre teszi. Ki tudja, jó lehet az még valamire.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 16-án.