Samhain éjjelén, ami holnap lesz, a kelta hagyományok szerint kibillen a világ rendje. Ártó szellemek, gonosz koboldok, undok tündérek rajzanak elő a sídh dombokból, illékonnyá válik a határ világ és túlvilág, lehetséges és lehetetlen, a valóság és a fantázia között. Hideg halottak zabálnak fel mindent, ami élő és meleg, lúdvércek gágognak a mákonyos ködben, sötét alakok osonnak az ingoványban imbolygó lidércfények között.
A derék kelták lopótökből lámpást faragtak, nagy máglyákat gyújtottak ilyenkor (a keltaellenes propaganda némi emberáldozatról is tudni vélt), alaposan berúgva várták, hogy a dolgok újra a helyükre kerüljenek, és felvirradjon a józan másnaposság csipásan pislogó örök másnapja.
Magyarországon nincs ebben semmi különleges. Állandó Samhainban élünk, ledőlt már régen a ráció összes védfala, pengés határkerítések védik a vigyorgó gonoszság sötét mocsarait. Kedélyes kísértetek, virgonc vámpírok, nagylábú fehérasszonyok, pocakos prikulicsok, lopó tökfejek, médiazombik, orvtörpék, zsírtáltosok, és garabonciás urak örök dáridója folyik, minden szentek hajlítják maguk felé horogkarmos kezeiket. Még emberáldozat is akad, ha arra van igény: foszló kórházakban hullazöld penészként csordogál a nemzeti eutanázia.
Azért csak faragjunk holnap töklámpást (a gyerek szereti, a zöldségesnél akciós). Tegyünk bele mécsest. Nézzünk meg egy szaftos horrorfilmet.
Addig sem gondolunk a rémisztő hétköznapokra.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 30-án.