Mikor általános iskolás voltam, volt az iskolánknak Házirendje. Iskolánk Házirendje nagyobb, átfogóbb rendek aprócska részhalmaza volt. Bennfoglaló halmazokban, koncentrikus körökben burjánzott a rend, mint egy céltábla, kellős közepében hazug felirat: „Szocialista demokrácia”.
Nem volt ott persze semmiféle szocializmus, sem demokrácia: undok kis fegyelmezések, megfelelések, alárendelődések, kompromisszumok, szürke alattvalóságok langyos tava, banális gonoszságok és joviális jogfosztások ásító unalma volt ott. „Gyönyörű képességünk”, ez volt rajta a hamisított áruvédjegy, mint akármely rendszeren.
A rendet hirdette, a rendet rendelte el.
„A tanuló jogai és kötelezettségei”, ez volt a címe, cím és tartalom szerves egysége lengte be.
A szöveg a címet megfordítva szépen pontokba szedve előbb „A tanuló kötelezettségeit” sorolta: tanulni, tanulni, engedelmeskedni, úgy élni, hogy méltónak lenni, népünkni, hazánkni, pártunkni, tanulni.
Szép volt, mint egy faliújság, mint egy MGTSZ melléküzemágának klubjában a hungarocellből faragott Lenin-szobor.
Aztán jött „A tanuló jogai” szakasz. Egy világos, őszintén egyértelmű pont nyitotta:
„A tanuló joga, hogy teljesítse kötelezettségeit”.
Ezt már gyerekként is furcsán hiányosnak éreztem, később inkább szimbolikusnak és groteszknek.
Ma úgy látom, csak megelőzte a korát. Koncepciója kiválóan illeszkedik a pintértelepi iskolarendőrség, vagy éppen a fiatalkorúaknak fenntartott szerelőintézetek szikár alapelveibe.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. december 17-én.
