…mert hát, ugye, november negyedike van, ami lehetne a diktatúra születésnapja (a reinkarnáció is afféle születés), kedves a neri szíveknek; lehetne akár nemzeti ünnep is, stabilizáció, rend, erő, becsü…., na jó, ne tréfáljuk el.
Van az a filmecske, amiben a 21 éves Orbán Viktor elmeséli, hogy miután eltöltött egy hónapocskát a nyugaton, elmorfondírozott, hogy inkább idegenben a szabadságot válassza, vagy itthon a diktatúrát.
A választást kissé megkönnyítette neki, hogy a diktatúrát itthon a papájáék csinálták, mondhatni hát, hogy hazai volt; ismerős, mint a kisüsti gumicsizma-pálinka meg a KISZ-bulik, ahol mindig került fingóverseny, kis tapizás a diszkógömb alatt a Neotonra, meg boroskóla.
Hazajött hát Orbán Viktor a nagy szabadságból. Mert hát mit kezdett volna ott? Dolgozzon? Dolgozzanak a proletárok! Őt várta itthon a diktatúra. Belakott, kényelmes, passzentos. Jó, jó: eléggé műszálas, de majdnem olyan, mintha igazi volna. Nyáron meleg, télen hűvös. Csak könnyen belebüdösödik az ember.
És amikor veszély fenyegette a diktatúrát, Orbán Viktor megvédte. Csiszolgatta, fejlesztgette. Beszélgetett vele. Lábacskáit puszilgatta, tokácskáját göcörészte. A tárcájában hordott kedves fényképeit mutogatja boldog-boldogtalannak: „Ni, a kicsi Diki! Hát nem tiszta apja? Szülinapjára veszek majd neki egy szép, bojtos hóhérsipkát!”
Mert hát, ugye, november negyedike van, ami lehetne a diktatúra születésnapja.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 4-én.
