Azt írja nekem a Facebook, „tedd jobbá a hírfolyamodat”, és tényleg, most, hogy így rámutatnak, eléggé siralmas a hírfolyamom, ott ülök rakodópartom alsó kövén, és csúnya dolgokat visz előttem az idő zavaros vize, megannyi mocskos kis meglepetést, mindegyiknél azt mondom magamnak, hogy oké, na ez már tényleg mindennek az alja, de valahol folyásirányban fentebb lassan keringve feltűnik valami új dög, frissen fecsegő fekália, ipari szennyfolt, hogy sötéten beússzon szűkülő látóterembe.
Nemigen tudom, miként tegyem jobbá, hogy ne lépjek többször ugyanabba a hírfolyamba, talán emelhetnék gátakat magam elé, hírfolyam-szabályozás, ha még roppant turbinákat is telepítenék a gátak zubogó hasadékaiba, életre galvanizálhatna a balszerencse áradása, villamos erőművészként duruzsolnék mentségeket magamnak, de nem vagyok efféle univerzális áramfejlesztő, ami bármivel elüzemel, mint egy társadalmi hulladékégető; inkább csak Galvani nyúzott békája vagyok, torz táncot járok a stimulusok szinkópás ritmusára, ha kívülről nézi az ember, és még hunyorít is kissé, egész vicces, groteszk spektákulum egy békebeli mutatványosbódéban, de innen, egyes szám első személyű békaperspektívámból kitekintve főleg görcsös kényszer – úsznék inkább, brekegve legyekre vadásznék, napsütötte zsombékokon melengetném varangyos tagjaim, az a kurva Galvani meg dugja fel a saját anatómiájába a tréfás rézdrótjait!
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. január 16-án.
