„Senkinek nem adok életvezetési tanácsokat. Mindenki éljen úgy, ahogy szeretne, és ahogy tud” – mondta Orbán Viktor az RTL-nek.
Kicsit meglepődtem, hiszen ez elég gyökeres fordulatot jelent a NER politikájában. Ezek szerint ismét átírják az Alaptörvényt, ami hosszan sorolja majd, hogy mi az, amihez az államnak az égadta világon semmi köze (többek között ahhoz, hogy ki gondolja égadtának a világot, ki nem): hogy ki kivel, mikor, hogyan, hogy magát minek és miért és mivel, hogy mit gondol arról meg amarról, és hogy mit nem gondol, hogy merre és meddig, hányan, milyen színűt és formájút. Hogy sál-e meg sapka, mikor hideg van, és melltartó-e, ha meleg, és egyáltalán, hogy nemzeti nagylétünk nagy temetője, vagy diadalmas fárosz, hogy hányévesen és hányévesen nem, és saját ereibe, gyomrába és nyálkahártyájába mit, honnan, és milyen okai vannak erre, vagy milyen oktalanságai, hogy a nagy büdös semmiből jövünk-e, és elmegyünk-e a nagy büdös semmibe, s hogy akkor nemesb-e a lélek, ha tűri, vagy ha kiszáll, és ha ki nem száll, van-e továbbmenet?
Ilyesmi. Ezek szerint benne lesz az Alkotmányban, hogy az állam feladata pusztán annyi, hogy bevételeiből (az állampolgárok adóiból) mindenkinek lehetőséget biztosítson, hogy úgy tudhasson, ahogy szeretne, oszt’ jónapot. Hogy csak az menjen katonának (balett-táncosnak, kőfaragónak, vadakat terelő juhásznak és kritikai kritikusnak), aki olyat szeret.
De sajnos nem erről van szó. Orbán csak annyit üzen nekünk ezzel a mondattal, amit eddig is tudunk: hogy semmi közünk hozzá, ha rokonai, barátai és üzletfelei lerabolják az országot, hogy kuss a nevünk, meg coki, esetleg pofabe, hogy a közhöz semmi közünk, mert az már priváttá vesztette közközjellegét, és a pénztártól való távozás után nincs reklamáció, hogy bárkinek lehetnek olyan gondolatai, vágyai és álmai, amilyeneket csak szeretne, már ha otthon, a négy fal között gondolja, vágyja és álmodja őket, feltéve, hogy van négy fala és otthona, és nem tartózkodik életvitelszerűen az elmagánosodó köztereken, hogy ki-ki árulhat szenet, szerelmet, vagy ilyen-olyan költeményeket, ha fizeti az áfát, a tébét, az szjá-t, a haradzsot, a dézsmát, meg a többit, amiből azután a kinekmennyijevan-annyitisérők fedezik sajátlábaik országméretű ökonómiai lábnyomait, és hogy itt élnünk, halnunk úgy kell, ahogy szeretnénk, de hogy mit és hogyan szeretnénk, azt majd ők döntik el, ők mondják meg, kit támogatnak, kit tűrnek és kit tiltanak, kik lesznek ökrök, kik ökörhajcsárok, és kik jupiterek.
Senkinek sem ad potyatanácsot a nemzetéletvezető, tulajdonképpen mégis, mi köze van neki ehhez az egészhez?!
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. április 29-én.
