– Nem biztos, hogy értem… – értetlenkedett Yossarian.
– Biztos, hogy nem érted – bólintott Milo. – Pedig egyszerű.
– Szóval, ki fogja megvenni ezt a rengeteg csokoládéba mártott gyapotot?
– Trump elnök. Már meg is vette az egészet.
– Trump elnök hülye?
– Persze, de hogy jön ez ide?
– Mit csinál azzal a rengeteg ehetetlen csokis gyapottal?
– Eladja a magyar kormánynak. Kurva drágán, persze.
– De mire jó az a magyar kormánynak?
– Cserébe Trump elnök megengedi nekik, hogy orosz olajat vegyenek. Kurva drágán, persze.
– És az jó nekik?
– Igen, mert ha nem vennék meg az orosz olajat, akkor az oroszok nem építenének nekik atomerőművet, szintén kurva drágán. De adnak rá nekik kedvezőtlen hitelt, hogy ki tudják fizetni.
– És a magyarok mivel fogják fűteni az orosz atomerőművüket? Csokis gyapottal?
– Nem, a csokis gyapotot a gyermekétkeztetésben fogják felhasználni. Az atomerőművet uránnal fogják fűteni, amit Trump elnöktől vesznek, kurva drágán.
– Miért nem az oroszoktól? Ők még drágábban adják?
– Olcsóbban adják, de nekik sincs elég. Trump elnök felvásárolja. Én intézem.
– Nem úgy van, hogy Trump elnök maga hozott szankciós törvényt róla, hogy nem vehet orosz uránt?
– Dehogynem. Kivéve, ha az nemzeti érdek, benne van a törvényben. Márpedig az nemzeti érdek, hogy a magyarok drágán vegyenek olcsó orosz uránt Trump elnöktől, hogy cserébe Trump elnök megengedje nekik, hogy vehessenek jó drága olajat az oroszoktól.
– Oké. Azt értem, hogy ez miért jó Trump elnöknek. Még azt is kapiskálom, hogy miért jó az oroszoknak. Az világos, hogy neked mindenképpen jó. De miért jó a magyar kormánynak?
– Kapnak érte dedikált MAGA-sapkát. És szelfizhetnek Trump elnökkel. A sapkát én szállítom Kínából. A szelfihez semmi közöm, az szerintem is gáz. Amúgy gázt is vehetnek, palackozva. Én palackozom. Szintén nem olcsó.
– Furcsa. Van ennek a magyar kormánynak ellenzéke?
– Persze. Saját, házi készítésű ellenzéke van. Én készítem. Az ellenzék is nagyon dicséri Trump elnököt, hogy micsoda zseni. Trump elnök annyira ostoba, hogy nagyon szereti azt hallani, hogy ő egy zseni, ezért dolgoztat velem.
– Értem… már megint a huszonkettes, ugye? – sóhajtott lemondóan Yossarian.
– Jaj, dehogy érted… – legyintett Milo. – A huszonkettes, Yossarian, egy ravaszul kialakított logikai csapda, egy önmaga farkába harapó ok-okozati kígyó. Egy abszurd mestermű. Ez meg csak egy ócska parasztvakítás.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. november 9-én.