„A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom” – írta Hrabal, és igaza volt. Mondjuk én így a tél közepén annyira pont nem látom szépnek.
„Ez azért főleg a te Gazsid”, mondta a feleségem, mikor elolvasta az alábbi szöveget, és neki is igaza van, mint Hrabalnak. Én így láttam. Mások máshogyan.
A kép, amit rajzolok, bennem él. A hiány, amiről írok, az én saját hiányom: halottaink meghalnak, a hiány ránk marad, hogy mit kezdünk vele. „Ne gyászoljatok, szervezkedjetek” – írta Joe Hill kivégzése előtt anarchista társainak.
A tegnapelőtti posztom alá sok komment érkezett, és aránylag kevesen írtak rosszat róla. Nem mintha nem lehetne. De valódi bírálat alig akadt. „Provokatőr volt”, írták néhányan. Igen! És annak milyen nagyszerű! „Érthetetlen volt”, vélték mások. Meglehet. A világ egyszerre egyszerű és roppant bonyolult. „Nem is volt filozófus”, vélik páran. Így is nézhetjük, ezt is a javára írnám. „Úgy nézett ki, mint egy hajléktalan”, háborgott két-három kommentelő, akik szeretik a szépet. Erről nincs mit mondanom, csak legyintek, és megigazítom kopott, macskaszőrös, kinyúlt nyakú pólómat.
No, mindegy is. Leírtam, amilyennek láttam, amit szerintem (nekem) jelentett. A mások percepcióiért nem vagyok felelős.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. január 17-én.
