Mikor megfogantam, Párizs utcáin mámorosan örvendezett a forradalom (később hazament, papucsot húzott, munkát keresett, de ez akkor még valahogy elképzelhetetlennek tűnt).
Mikor megszülettem, bágyadtan sütött a középkádári nap a lakótelepek fölött, vasárnaponként az utcákon autóját mosta a mindenhatalmat birtokoló dolgozó nép. Az amerikaiak a Holdra készülődtek, kenderfüstös, apró héderekben a woodstocki fellépők listájának összeírásán merengtek még maguk számára sem egyértelmű ifjú üzletemberek.
Tízévesen egy legóvárat kaptam, évekig avval játszottam darabos, érdekes történelmet. Legóváram környékén állandó volt a parasztlázadás, legóváram urait naponta hajigálták ki a bástyákból a kocka-mindenhatalmat birtokló alsóbb osztályok. Aztán persze lassan kiszerettem a legóvárból (eltűnt valami költözködésnél később), és láttam: a bástyákat magas kerítés óvja odakint.
Húszévesen katona voltam, a laktanyában borongtam a születésnapomon, körül az utolsókat rúgta a sosemlétezett szocializmus, ravasz káderkölkök tőkésítették örökbirtokukká az autómosók sosemvolt mindenhatalmát.
A harmincadikon berúgtunk a bátyámmal, viszkit ittunk és elégettük a mirelit-pizzát, szenes pofával röhögtünk egymásra, mint két elfelejtett agglegény, mint két minden-hatalomtalanított irodai állófogas. Nagy terveink voltak (nem voltak nagy terveink).
A negyvenediknél úgy néztem az órát, ahogy szilveszterenként szokás, még innen, három, kettő, egy, aztán már túl, nem éreztem a változást, csak valami savanyú ízt, megmostam a fogam, lefeküdtem aludni, jó meleget tuszkolt az apró szobába a dugig tömött cserépkályha, nem gondoltam mindennel, nem gondoltam éppen hatalommal.
Az ötvenedikkel nem tudtam mit kezdeni. Reggel fogat mostam (reggel-este mossatok fogat ti is!). Nagy terveim voltak. (Nem voltak nagy terveim).

Ez az ötvenhetedik. Ha a huszadik század lennék, konszolidálni kezdeném a kádári ellenforradalmat. Most meg nem tudom, mi lesz. Sose tudtam. Egyszerűen csak elkezdődött egy új nap, és egy – szűk – hónap múlva itt a tavasz. Utálom a telet, későtavaszi-koranyári ember vagyok. Meg szeptemberi. Szóval, jobb lenne május végén tartani a születésnapomat. Sőt, május harmincötödikén. Akkor legalább nem is öregednék tovább.
Párizs tépett falain az rikoltott régen, mikor megfogantam: „Minden hatalmat a képzeletnek!”.
Ezt – és csak ezt – alá tudom írni. Kívánok mindenkinek boldog születésnapomat.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 1-jén.