A vámpír figurájának alapvetően két megközelítése van: a nemes ragadozó és a taszító élősködő. Az elsőre Lugosi Béla a legjobb példa, az elegáns, szívdöglesztő, saját tragédiáját hordozó bestia: legalább annyi kellem és vad erő, mint amennyi dús melankólia. A második verzió etalonja Max Schreck a Nosferatuból: sokkal inkább köhögő pestis, mint daliás vad; rút, görbe, hosszú patkányfogai nem délceg farkasagyarak.
Lugosi Béla tökéletesen beszélt angolul, de delejes tekintete és arisztokratikus hórihorgassága mellé a közönség elvárta tőle a különös, idegen, magyar akcentust, és Lugosi ezt készséggel és élvezettel szállította is: csodálatos, borzongató akcentusa volt, úgy játszott a hangján, mint egy mélyhegedűn. Schrecknek nem volt ilyen problémája: a Nosferatu némafilm, és az általa megformált vámpír amúgy sem volt az a beszédes fajta. A vírusok és baktériumok akkoriban még alapvetően nem kommunikáltak (azóta viszont megtanultak, ezt öt éve globálisan is megtudhattuk).
Két színész, két rendező (Browning és Murnau), két koncepció a vérszívókról. Két szerep, két nyelvezet (a némafilmeknek is volt nyelvezete, sőt azoknak volt igazán).
És akkor most megszületett a harmadik koncepció: mikor egy valódi (bár metaforikus) vérszívó, egy konkrét társadalmi parazita alaposan begombázott, csodálkozó Micimackót játszik. Deutsch Tamás képtelen angolsága tökéletesen megfelel a valóságának, ahol önmagát adja elő szerepként. Kínosan erőltetett „angolos” kiejtése, juhászelődi élességű hangzói, nyelvtanulatlan, botladozó nyelvtana pontosan azt tükrözik, amit tükrözniük kell: hogy ez a kreatúra nem látszik a tükrökben, túl van bármiféle reflexión. Nem adatott meg neki a némafilmek beszédes hallgatása, de nincs mit mondania.
„Listen to them, the children of the night!” – szavalta Lugosi Béla baljós szívélyességgel a kastély lépcsőin fogadva Renfieldet. „What music they make!” – és a közönség kéjesen borzongott.
Hát, most hallhatjuk Deutschot, az éjszaka makogó gyermekét, de én kínomban (vagy nevezzük szekunder szégyennek) inkább röhögök a zenéjén.