Nyolcvan éve meglehetős egyetértés uralkodott a világban arról, hogy soha többé nem lesznek népirtások, és nem lesz fasizmus. Ezt akkor még a politikusok zöme is így gondolta, és mindegyikük ezt is hangoztatta. Ez volt az egyesült Európa koncepciójának egyik vezérfonala.
Mert az emberiség, ha borzalmas áron is, de tanul, így szólt a közvélekedés.
Aztán teltek-múltak az évek; akadtak népirtások bőven, akadt fasizmus is a világban jócskán. Legkésőbb 1973-ban, Pinochet USA-hátterű puccsával és neoliberális-fasiszta diktatúrájával, majd 1977-ben, Pol Pot tömeggyilkos rémuralma láttán a mondat kiegészült (vagyis földrajzilag leszűkült inkább): soha többé nem lesznek népirtások és nem lesz fasizmus Európában. Mert hát ugye, Európa az mégiscsak Európa. Majd exportálja a népirtásait, máshol pátyolgat fasizmusokat.
Harminc éve Srebrenicában ez a tézis is megdőlt. Talán ennyi maradt: „Európában nem lesz többé fasizmus”. Másként öltöznek fel a népirtások.
Persze, már akkor is érezni lehetett, hogy ez egy eléggé tétova mondat. A végén inkább gyenge kérdőjel a kijelentő pont.
Most, 2025-ben a magyarországi kormány képviselője azt indítványozza, hogy az antifasizmust az Európai Unió (amelynek genezisében egyik alapgondolata az volt, hogy „soha többé fasizmust!”, lásd fentebb) minősítse terrorizmussá. (Hogy csak az „antifát”? Nincs olyan, hogy „antifa” – persze, az autodafékhoz sem kellettek boszorkányok, csak egy rakás perverz pap, a hatalom, meg a halálra rémisztett emberek. Hogy ki antifasiszta, azt majd ők mondják meg.)
Talán még nem fogadják el az indítványt. Talán.
De lassan már egyáltalán nem maradnak mondataink.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. szptember 21-én.
A szerkesztő megjegyzése
Antifa nincs, antifasiszták vannak! Vagyunk egy páran. Tessék! Hanem aki anti-antifasiszta, az nem fasiszta? Vállalja valaki? Bevallja nyíltan?
