Én most már elengedném ezt a dolgot: ha valaki tényleg azt hiszi, hogy ha Tolsztojt kiveszik a tananyagból (mert, úgymond, az orosz hadsereget dicsőíti, az ész megáll!), ha Puskint és Dosztojevszkijt kiselejtezik a közkönyvtárakból (mert, úgymond, az orosz birodalmiság gondolatát terjesztik, az ész megáll!), akkor ezzel meg lehet állítani Putyin mocskos háborúját, lelke rajta.
Van, aki a Mikulásban hisz, van, aki Orbán Ferencben és Gyurcsány Viktorban, még olyan is akad, aki szerint kettő meg kettő az annyi, amennyit a Párt akar.
Valami általam eddig sosehallott (többek szerint ismertnek mondott) blogger szerint olyan vagyok, mint Bayer Zsolt. Felőlem! Ezt boltolja le a Bayer Zsolttal, szerintem hamar megtalálják a közös nevezőt (Bayer jobban ír nála, de alighanem nagyobb szemétláda). Egy meglehetősen nógrádigyörgy-szerű idült bácsika „tudományos érvelése” (ő nevezi így) szerint alighanem FSZB-s lehetek. Ennek bizonyítására mindenhová odarak egy, a téma szempontjából teljesen irreleváns, bő egyhónapos ukrán kormányzati kommünikét. Ő dolga. Alighanem még el is hiszi, hogy igaza van. És még pár hasonló. Tényleg, nekem semmi bajom a bolondokkal, én is az vagyok. Mondjuk, örülnék, ha máshol csinálnák, de ez egy ilyen tér. Szellős, nagylukú rosta. Végülis, miért ne? A totálisan fekete-fehér, kétdimenziós gondolkodás kényelmes, lefegyverzően egyszerű, és nem okoz fejfájást.
Az viszont kicsit aggasztó, hogy fél nap alatt öt-hat teljesen egyértelműen ebből az okból, erre a témára létrehozott trollprofilt kellett törölnöm. Egy-két napja regisztrált, teljesen üres profilok, a netről összeszedett profilképek (ukrán zászlócskával, mind fess és fiatal), és mindegyik nagyjából ugyanazt a kontentet árasztja mindenhová bekopipésztelt kommentjeiben. Hogy mindaz, amit írok, putyinbérenc propaganda, fake news.
Valaki komoly energiákat fektet ebbe. A kettyós, fogalmatlan megélhetési blogger? A magába borult bácsika (aki még azt is felveti, hogy én azért szidtam hosszú éveken át Putyint és rendszerét, hogy ravasz módon most aktiválhassam magam az oldalán, mint valami alvó ügynök)? Nemigen hiszem. Ők olyanok, amilyenek. Könnyen megfejthetők, mint egy-egy óvodásoknak szánt képrejtvény.
Nem tudom, mit gondoljak arról, kinek éri ez meg, ki az, aki ekkora figyelmet fordít rám. Mindenesetre azt üzenném neki, hogy bár érdeklődése megtisztelő, eléggé feleslegesen erőlteti magát. Azért messze nem mindenki tökhülye. Hosszabb távon – meglehet, optimista idealista vagyok – nem éri meg az emberek tudatlanságára és igénytelenségére alapozni. Mert az embernek – ahogy Brecht írja – „van egy hibája: gondolkodik.” Szállodát, kormányt, kacsalábon forgó vadászkastélyt, túlfeszített felületű medencéket, átmeneti örökkévalóságokat, instant megváltásokat, kaviárpiramisokat, választási győzelmeket, pártokat, akár öldöklő háborúkat is lehet építeni az emberek megvezetésére. Ezeréves birodalmakat nem.
Előtte Konok Péter:
Vannak ilyen mindenféle evidenciák, amikről csak akkor derül ki, hogy mégsem magától értetődők, mikor elvéreznek a közvélekedések játszóterén.
Ha az ember bírálja az ukrán kormányt, az nem jelenti, hogy támogatja Putyin aljas, tömeggyilkos háborúját az ukrajnai emberek ellen.
Ha az ember elutasítja és megveti Putyin háborúját az ukrajnai emberek ellen, attól még nem kell tokkal-vonóval mindent elfogadnia és helyeselnie, amit az ukrán kormány tesz vagy mond.
Furcsa és végtelenül szomorú, hogy ez így külön ki kell hangsúlyozni. Ennél már csak az szomorúbb, hogy sokan így sem fogják megérteni.
A szerző Facebook-bejegyzései 2022. június 12-én
