Furcsa volt ez a sztori a Getszemáni kertben. Márk igyekszik elkenni a dolgot. Valaki levágta a főpap egyik szolgájának a fülét, slussz, ugorjunk. János precízebb. Ő megnevezi az elkövetőt is, aki szerinte Péter, illetve az áldozatot, akit Málkusnak hívnak. És a füllevágás után nála Jézus jól letolta Pétert, hogy álljon már le. Lukács nem mond neveket, de hozzáteszi még a történethez, hogy Jézus – miután megszidta az elkövetőt – értintésével meggyógyította az áldozatot (vagyis vagy újra növesztette, vagy visszaragasztotta a levágott fület).
Aztán ott van Robert Jenkins, a brit „Rebecca” nevű kereskedőhajó kapitánya, aki 1738-ban bemutatta az alsóház előtt a fülét, amit – állítása szerint – hét évvel korábban egy spanyol katona vágott le, aki a sevillai egyezménynek megfelelően azt ellenőrizte, hogy a britek nem szállítanak-e túl sok árucikket a a spanyol-amerikai piacokra (az egyezmény értelmében a britek csakis rabszolgákat vihettek be korlátlanul, minden más árunak limitet szabtak). A dolog roppant praktikus módon kapóra jött az amerikai spanyol gyarmatokon korlátlanul kereskedni akaró briteknek, akik hadat üzentek Spanyolországnak. Az évekig tartó háborúskodás végül afféle kedélytelen döntetlennel végződött – bár ez bizonnyal nem vigasztalta egyik oldal áldozatait sem. Nekik mindegy volt, akárcsak a rabszolgáknak.
1888. december 23-án Van Gogh összeveszett barátjával, Gauguinnel. A vita miatt – amennyire tudjuk – levágta saját bal fülét. Utána már csak eléggé zaklatott képeket festett – új korszak kezdődött a képzőművészetben.
Ezek emlékezetes fülügyek. Trump fülét részemről leszarom.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. július 14-én.
