Két éve halt meg Gazsi. Rémesen hiányzik a hangja abból, amit valami fals nosztalgiából még mindig „közbeszédnek” titulálunk.
Egy alternatív univerzumban Tamás Gáspár Miklós filozófus 75. születésnapjára egy klasszikus Vespa robogóval lepi meg önmagát, majd – hátizsákjában szivarral, kis fémpalackban öreg konyakkal, valamint Lukács György Történelem és osztálytudat című művének egy ronggyá olvasott és telejegyzetelt kötetével – világjáró körútra indul. Heidelberg határába érve szembetalálkozik a hegeli Világszellemmel, aki (vagy ami?, erről rengeteget lehetne vitatkozni) éppen kilovagol a városból. A hegeli Világszellem furcsa, háromszögletű kalpagot visel, jobb kezét katonásan csicsás zubbonyába dugja. Tamás Gáspár Miklós filozófus szivarral kínálja a hegeli Világszellemet, aki (vagy ami? lásd fentebb) örömmel rágyújt. „Tótágast áll már az egész világ”, panaszkodik Tamás Gáspár Miklós filozófusnak. „Nem a világ, ön áll a feje tetején”, mutat szakállát morzsolgatva Tamás Gáspár Miklós filozófus a hegeli Világszellem furcsa kalpagjára, amelynek hegyén a hegeli Világszellem a realitás pórias talajára támaszkodik. „Meglehet, önnek van igaza”, bólint a hegeli Világszellem (lába ettől kicsit kalimpál a levegőben), és nagyot pukkanva eltűnik, csak némi illatos dohányfüst marad utána. „Ein Gespenst…”, mormolja Tamás Gáspár Miklós filozófus, és keres egy benzinkutat, megtankolja Vespáját, a shopban előre csomagolt szendvicset és egy dobozka mentolos pasztillát vásárol, majd kékes füstfelhőt húzva maga után új kalandok felé indul.
(Fotó: vcg_main_tauber)
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. január 15-én.