pám minden karácsonykor megfőzi az aktuális kocsonyát, és anyám minden karácsonykor azt mondja, „ez még jobb, mint a tavalyi volt”. Amennyire vissza tudok emlékezni, ez mindig így történt, szóval vagy az a helyzet, hogy apám régen irdatlan rossz kocsonyákat főzött, vagy pedig egyre feljebb hág a kocsonyafőzés szottyos-rezgős Csimborasszójára (nem tudom, nem szeretem a kocsonyát).
Pártunk és Kormányunk évről évre „Európa legnagyobb tűzijátékát” rendezi meg augusztus huszadikán, mindig nagyobbat és nagyobbat. Hogy erre az a magyarázat, hogy Európa úgy általában inkább szarik a tűzijáték-nagyhatalmi helyzetére, vagy egyszerűen itt nagyobbat pukkan a nemzeti hübrisz? Nem tudom. De a lényeg, hogy itt mindig a legnagyobb legyen.
Hogy miért? Csak.
Pártunk és Kormányunk kizárólag a „nagyság” szó első szótári jelentését ismeri. Méterek, hektoliterek, „a kilók, a tonnák, a megatonnák”, a vezércikkekben dübörgő termelési nagyregények.
Pár éve 1848 méteres nemzetiszín zászlóval fedte volna be az Andrássy utat néhány elmeroggyant (na jó, az egyik ötletgazda bizonyos Szilágyi Ákos volt, a Magyar Trikolór Kft. vezetője – így persze érthető).
A védnök az akkoriban már politikai leszállóágba került Balog Zoltánminiszter kegyelemügyi kijáróember, „zászlóanya” Wittner Mária üzletszerű tévelygő lett volna (a magyar nyelvben igazán megjelenhetne az „Ó, hogy az 1848 méteres zászlóanyádat!” kitétel.)
Hogy miért kellett volna ez a bazi nagy zászló?
Hát mer’ bazi nagy!!!
Tarlós „Szemüvegzúzó” Pipi annak idején így örvendezett táncoló-zenélő margitszigeti szökőkútjának: „legközelebb Dubajban van ekkora”. A méret a lényeg. Kis diktátor nagy kulisszákkal jár. De ugyanezért nyúlta le (zsarolta, államosította, zárolta, perelte, vásárolta meg) Munkácsy Golgotáját is a pártállampárt: mert igen tekintélyes méretű kép.
A föstmény az egy drága, nagy, egyedi tapéta, a szobor otromba miskahuszár-gigakertitörpe, a zene legyen fülbemászó vérbunkós nótaoratórium, az irodalom – ó, hát írni igazán mindenki tud: „kinyílott a pitypang” – na, ugye?!
Tipikus parvenü, újgazdag-mentalitás. Pumpával fújják degeszre a kisebbrendűségi komplexusos kultúrfölény bazári ugrálóvárát.
A kormány colostokkal méri a nemzeti érzést, mit colostokkal, egyenesen GPS-szel; szezonvégi kiárusítás, egyet fizet, ráfizet.
Persze, lehetne ilyesmivel is büszkélkedni, hogy „nálunk van Európa legmagasabb életszínvonala”, vagy „igen erős a környezetvédelem”, netán „Európa csodájára jár szociális rendszerünknek” (szoktak is ilyesmit mondani, csak nem mindig hallani tisztán a valóban nagy közröhejtől).
Nekünk ez jutott: egy pufogó, durrogó, büdös füstöt eregető államgépezet; néha berobban, szikrázik, aztán lehullik a picsába, és csak a kosz marad utána.
„Európa legnagyobb tűzijátéka”, az is valami?
Ennél még Guy Fawkes is nagyobbat álmodott.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. augusztus 24-én.
