A minap volt Aleister Crowley százötvenedik születésnapja. Én bírom Crowleyt, a sötétség Coelhóját, a démonkodás ma már megmosolyogtatóan naiv és dagályos iparosát. A maga idejében megpróbált arcot adni az elemi gonoszságnak. Szűkölve menekült volna – például – Margaret Thatcher mosolyától.

Pár éve, mikor az illatozó-villogó karácsonyfát óvtuk a macskasereg meg-megújuló támadásaitól, a feleségem elmesélte – igazi szentestei téma! –, hogy Rudolf Steiner patchwork-mitológiájában kétféle gonosz van: egy érthető és inherens, forró luciferi, és egy külső-idegen, jéghideg ahrimáni.

A XIX. és a XX. század fordulóján persze rengetegen üzleteltek a legkülönfélébb instant kozmognómiákkal, olyan bölcsességporokkal, amelyeket egy pohár vízben oldva és elfogyasztva az azonnali megváltás garantált volt (ma már főként az AI-t használjuk ilyesmire). És én Steinernél sokkal izgalmasabbnak tartom Crowleyt, a new age és a skandináv death metal előfutárát. Mindazonáltal ő is esendő ember volt csak, nem valamiféle ősprincípium, két lábon járó, vicsorgó „id”.

A képen egy túltupírozott kozmognosztikus csíny leleplezése látható: Aleister Crowley, úgy is mint a világ (utóbb) leggonoszabb embere (milyen ártatlan, ártalmatlan volt ez a manifeszt, tetszelgő, önimádó gonoszság a XX. századi történelem, vagy akár Bagdy Emőke fényében), az örök kénköves pokol helyett 1902-ben egy himalájai kénes forrásban keresi a tudást és a nyugalmat. Vagy csak pihen, és nem gondol semmire. Őt irigyelve (szeretnék egyszer egy himalájai forrás büdös vizében elsimulni) írtam akkor ezt a versikét.

A lélek lehet sziklás, ámde a hús léha:
kushad az akarat, hogyha a bőr néha
a külvilág hűs simítására vágyik
– a mikrokozmosz belül nedvesen mélázik –
és minden gonoszság halk és észrevétlen:
fingbuborék csak a forrás kénbűzében.

Hogy mi ebből a tanulság? Semmi. Ha az ember szenteste – némi bor és vodka elfogyasztása után – a Lét, az Észlelés és a Lélek nagy kérdéseit feszegeti a Reszkessetek betörők megtekintése helyett (ha egy dolgot szeretek magamban, az az, hogy még soha nem néztem meg a Reszkessetek betörőket), akkor számítson rá, hogy rosszul fog aludni (bár ezért inkább a bor-vodka kombó okolható, mintsem a Sátán kettős természete). Mindenesetre én ezzel a nyugodt, meditatív képpel kívánnék mindenkinek mindig boldog karácsonyt, húsvétot és Ragnarököt, aktuális születésnapot, és ne felejtsünk el kockacukrot vinni az Apokalipszis toporzékoló lovainak. Ők nem tehetnek semmiről.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. október 16-án.