Az állatok világnapja van (nem tudom, van-e a világnapoknak is világnapja, de meglepődnék, ha nem lenne), és tudom, hogy Szent Ferenc, meg minden, de nem vagyok valami nagy keresztény, sőt még keresztény is csak papíron, bár ha belegondolok, teszem azt, Semjén Zsoltba, hát jobban járnak az állatok az én hitetlenségemmel, mint az ő nagy, sörétes áhítatával. Mindegy is, ez itt egy bő kétéves szöveg, némi pszeudo-buddhista beütéssel, semmi Szent Ferenc, legyen ez az én állatvilágnapi megemlékem.
Egy szép nagy bodzabokor van az ablakom előtt; szeretem a bodzát, mert igénytelen, és annyiféle arca van – korán hoz leveleket, gyönyörűek ernyővirágai, bordó bogyóit imádják a mindenféle madarak. Tibeti imazászlókat aggattunk rá, nem mintha tibeti imaemberek lennénk, én legalábbis biztos nem. Nem hiszek semmiféle istenekben, és a Buddha sem nagyon érdekel, földhözragadtabb dolgok foglalkoztatnak a vágytalanságnál. Az imazászlók egyszerűen csak jól néznek ki, és kedvelem a mögöttes koncepciót: ahogy a szél, az eső és a napsütés lassan szétszálazza őket, a rajtuk lévő fohászok beleolvadnak a nagy egészbe (persze, valójában csak némi szemét kerül így a kertünk mögötti erdőbe, piros, kék, sárga, zöld és fehér cérnák és cafatok, de hát végső soron ilyen minden transzcendencia).
Az előbb jött egy mókus, és megtámadta az imazászlókat. Vagy tíz percig izmozott velük, szaggatta, rángatta a fűzért, alulról, felülről, tépte a zsinórt, hintázott rajta. Végül sikerült zsákmányolnia egy fehéret és egy fél zöldet, meg valamennyit egy pirosból is, és elégedetten elhimbált velük, mint valami tolvaj Tarzan az őserdőben. Gondolom, a fészkét béleli ki.
Engem pedig megvilágosodás ért, váratlan szatori a kávé után. Dacára minden vakhitnek és egyháznak, fa alatti hegyibeszédeknek, intézményeknek és vallási háborúknak, sovány hívőkön hízó boncoknak és léha lámáknak, az emberi tudnivágyás és az embertelen belenyugvás évezredes hordalékának: ha ezek a színes kis rongyok meleg, puha almot nyújtanak néhány mókuskölyöknek, a Buddha nem élt hiába. Ez már valami, nem a Nirvána ködös semmisége.
Talán a zászlókon is az a fohász olvasható (nem értem a szanszkrit krikszkrakszokat): Üdv néked, Avalókitésvara, gondoskodj, kérlek, a mókusokról is!
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. október 4-én.