Valahogy olyan allegorikus ez a Jókai utcai tragédia, annyira benne van a rendszer: megroggyant, elöregedett alapokra akartak kacsalábon forgó ráépítéseket építeni, miközben szartak statikára, munkavédelemre: a lényeg, hogy dőljön a profit az addig haszontalan terek meghódításából. És amikor nem a profit dől, hanem a luxusnak szánt buhera, akkor úgysem rájuk zuhan, hanem azokra, akik véletlenül éppen arra járnak.
Ez egy ilyen ország (egy eléggé ilyen világban): rezegnek, nyikorognak a régi, elsötétült falak, miközben csak rakják, húzzák rájuk az új, gazdag vészterheket, és sosemvolt luxusról és prosperitásról rikoltoznak. Mi pedig leszegett fejjel ténfergünk az utcákon – bármikor lehetünk egy tudatos rendszer véletlen áldozatai. Majd a por szépen elfed mindent.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. június 28-án.
