Gyerekkoromban az egyik kedvenc süteményem a rácsos linzer volt, anyám pazar rácsos linzereket sütött, jó sok házi lekvárral, dióval.
Mikor bevonultam, látogatáskor anyám hozott rácsos linzert, tepsinyit. A látogatás után szokás szerint kipakoltuk a körletben, amit kaptunk – részint, mivel senki sem volt képes egyedül felzabálni egész sültcsirkéket, hombárnyi rántott húsokat, jókora tortákat, mindenfélét, másrészt, hogy azok is ehessenek, akiknek épp nem volt látogatójuk (és azok is, akiknek sose volt).
Kitettem a rácsos linzert. Moravcsik, a csikériai cigánygyerek döbbenten bámulta.
– Mi ez?
– Rácsos linzer.
– Rácsos?
– Az, rácsos.
– Bazmeg, elment az étvágyam.
Ennyit szerettem volna még a szabadságról elmondani.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. október 23-án.