Élt egyszer egy politikus. Persze, sok politikus élt, él és élni fog, de ez a mese most erről a politikusról szól, aki pont olyan volt, mint más, hasonló politikusok, ezért azt állította, hogy ő más, mint a többiek. Pont, mint a többiek, akik szintén mind ezt állították magukról – olyannyira, hogy ha akadt volna egy politikus, aki kijelenti, hogy ő pont olyan, mint az összes többi, az összes többi rá se ismert volna politikusként, mert annyira más lett volna, mint ők. Szóval, ez a mese tulajdonképpen bármelyik politikusról szól. Fura szakma, de jól fizet.
Ez a politikus egyszer sétálni ment az erdőbe, ahová lakóparkot és vadászkastélyt tervezett építtetni, és ott találkozott egy rőzsegyűjtő öreg nénével. Le is vette gyorsan a néne hátáról a rőzsét, hogy elfusson vele, de a néne alaposan félreértette a helyzetet, mert bár közel hatszáz éve lakott az erdőben, de nem volt se tévéje, se Facebookja, nem találkozott még politikusokkal, csak egyszer egy királyfival, de azt megette; arra még a vadászok sem jártak, olyan félreeső erdő volt, ezért is nem épült a helyére addig lakópark és vadászkastély. Naiv volt a néne, mit ragozzuk, hiába volt ordas nagy boszorkány. Azt hitte, a politikus segíteni akar, és ettől egészen átmelegedett a hideg, fekete szíve.
– Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! – mondta a néne, bár a politikus éppen nem szólította semminek, mert a nénének büdös volt a szája, foga se nagyon volt, csak kettő, az is vasból, és a politikus egyáltalán nem akart vele beszélgetni. – Tudod, én ordas nagy boszorkány vagyok, csak kissé naiv. Kapsz tőlem három mágikus varázstárgyat, mert segíteni akartál.
– Köszönöm, öreganyám! – talált rá a politikus hirtelen post festa a gyerekszobájára. – Hadd lássam!
– Ezt itt, fiam, a Terülj-terülj Országkám. Amit akarsz, megadja, plusz még zebrákat is, bár azt magam sem értem pontosan, ilyen bónusz extra funkció, ha megnézed a reklámot. Meglesz mindened, meg még sokkal több, csak győzzék elnyelni a kajmán-szigeteki bankszámláid.
– No, ez igen hasznos! – bólogatott a politikus. – Lássam a másodikat!
– Ez itt az Üssed-üssed Gumibotocskám – mutatta a néne a második varázstárgyat. – Karhatalom, meg minden, erőszakmonopólium. Ha nem akarna rendesen működni a Terülj-terülj Országkám, vagy ilyesmi. Rendőrök, katonák, javítóintézeti teológiaetikai pszichológusok, céhes behajtók, futtatók, verőemberek, kommandósok, testőrök. Minden egyben, mint egy brutális svájci bicskában.
– Na, ez igen fontos! – örült meg a politikus, aki, bár a marketingesei mindig hangsúlyozták, hogy nincs szüksége testőrökre, alig látszott ki a sok nagydarab kopasz közül, márpedig látszani, azt nagyon szeretett. – Mutasd a harmadikat, vén nyanya… izé, kedves öreganyám!
– Itt van, e! – rántott elő a zsákjából egy rusnya, büdös csizmát a vén nyanya… izé, az ordas nagy boszorkány.
– A Hétmérföldes Csizma? – tippelt a politikus. – Jól jön az, ha már nem segít az Üssed-üssed Gumibotocskám sem.
– Nem, dehogy, meneküléshez majd gründolsz magadnak repülőgépet – mondta a néne, aki, bár eléggé elszigetelődött a fejlődéstől, látta a kondenzcsíkokat az erdeje felett. – Ez itt a Jövőd: A Csizma, Ami Örökké Egy Emberi Arcon Tapos.
– Ó! – csuklott el a politikus hangja. – Az első ajándékod hasznos, a második fontos. De ez… ez egyszerűen szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon! Ilyen kedves ajándékot még sose kaptam.
– Használd őket egészséggel, szép fiacskám! – bazsalygott a néne, mint egyszeri szavazópolgár a schrödingeri urnára. – De most már add vissza a rőzsémet, hazaértünk.
– A TE rőzsédet, büdös nyanya?! – mérgedett meg a politikus. – Az ÉN Országocskámban?! Üssed-üssed, Gumibotocskám!
Aztán, amíg a Gumibotocska módszeresen a földbe döngölte a nénét, a politikus felhúzta a rusnya új csizmáját. Egészen passzentos volt.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. december 15-én
