„…az ellenzék közös listán indul a 2022-es országgyűlési választáson, ezzel is kifejezve a nemzet egységét” – írta anno az „ellenzék” közleménye. „Mi szeretnénk közösen, egy egységes nemzettel együtt dolgozni” – jelentette ki most Magyar Péter.
Hogy arról ne is beszéljünk, amit Orbán és bűntársai hosszú éveken át összepofáztak a „nemzeti egyetértésről”, a mimagyarságról, meg a többi hasonlóról.
Aki a „nemzet egységéről” beszél – hazudik.
Hazudik, ha kormány, hazudik, ha ellenzék. Hazudik, ha író, hazudik, ha zenész, katona, bolti eladó, hajléktalan, miniszter, gyári munkás, földműves, kritikai kritikus, vagy nyugalmazott tánc- és illemtanár.
Nemzetet hazudik, és egységet hazudik annak a nemzetnek, amit hazudott. A „nemzet” – praktikusan a magyarországi választójoggal rendelkezők halmaza, kevésbé praktikusan mindenki, aki itt él – sosem lesz, sosem lehet egységes. Még akkor sem, ha etnikai alapon próbálják körülírni, ami már önmagában is rémes, fenyegető dolog.
Sosem fogja mindenki ugyanazt gondolni, egyszerre lépni, azonos jelszavakat skandálni. Sosem volt ilyen (csak mindig voltak, akik szerették volna), és sosem lesz (bár mindig lesznek, akik szeretnék). Az absztrakt, illuzórikus „nemzetnek” lehetnek csak egységes érdekei, de a valódi embereknek osztályérdekei vannak/lesznek, egyéni- és csoportérdekei, millióféle véleménye, elkötelezettsége, hiedelme, ideológiája, társadalmi helyzete satöbbi, satöbbi, a végtelenségig.
A „mi, magyarok” kezdetű mondatok MINDIG, MINDENKI SZÁJÁBÓL hazugságok.
A „nemzet egysége”, ez a legrémesebb politikai rémálom lehetne, a totális totalitarizmus. Még szerencse, hogy nem több ócska lózungnál.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. április 17-én.
