Hat-hét éve, egy derűs májusi napon futottam bele valahol ebbe a versbe tök véletlenül, és miután napokig ott tolongott az agyamban, bökdöste a gondolataimat és a lábukra lépett, mint részeg utastárs a túlzsúfolt hatoson, lefordítottam, hogy nyugodjon már le végre. Utóbb megjelent az Ezredvégben – örülök neki, de még azóta is sokszor eszembe jut. És most, a legrövidebb, hideg nappalok és a leghosszabb, fagyos éjszakák idején még aktuálisabb (nem csupán a karácsony miatt), mint az optimista nyárelői májusban. Amúgy pedig éppen ma 109 éve jelentek meg és terjedtek ugrásszerűen a világháborús lövészárkok között a „karácsonyi frontbarátkozások”. Ha van valami, ami valóban felemelő és hősies az első világháború rettenetes történetében, akkor ezek a fraternizálások, és nem azok a kis színes történetek „a nagy háborúból”, amiket „hazafias”, „nemzeti” orgánumok közölnek előszeretettel kétségbeesett bakákról, akik „tizenhat ellenséget semmisítettek meg”, mielőtt a Haza nagyobb üdvére egy akna letépte a lábukat. Ők csak áldozatok; persze tőlünk is azt várják, hogy áldozatok legyünk, hálás hullák a mindennapok háborúiban, hogy tovább pocakodhassanak a felzabrált hátországban diadalmas tábornokaink.
(Igen, tisztában vagyok vele, hogy a „tengelyhatalmak” leginkább a második világháborúban használatos terminus – de a költő így írta, én itt csak a fordító vagyok; és tudom, hogy sokak szerint egy macska „ami”, és nem „aki” – számukra, azt hiszem, nincs mondanivalóm.)
Heathcote Williams: A macska, akit árulásért kivégeztek
Egy macskát kivégeztek árulásért
Az első világháborúban
Afféle közvetítőként ügyködött
Az antant és a tengelyhatalmak arcvonalai között:
Az angol és a német bakák
Egymásnak üzenhettek vele
Apró cetliket tűztek
A macska nyakörvére
És a macska átszaladt a senkiföldjén
Lövészároktól lövészárokig.
Mikor a Hadügyminisztérium az esetről értesült
Az antant tábornokai parancsba adták
Hogy a macskát, akit Félixnek hívtak
Lőjék agyon, mivel hírvivőként
Lehetővé tette, hogy a nyugati fronton
Egymással harcoló csapatok egymással inkább
Barátkozzanak.
Hiszen egy karácsonyi fegyvernyugvás után
Mikor, amolyan csodaként, megkopott a gyűlölködés
És az egyik német ároklakó rákezdett a „Heilige Nacht”-ra
És az angol árokból a „Silent Night” felelt neki
És a halálos ellenségek Félve előmásztak a sárból
A szabadba
Kezükben ajándékokat
Rumot és snapszot és mézeskalácsot
És Huntley & Palmer’s gabonakekszet szorongatva
És boldogan mosolyogva csereberéltek;
És mikor spontán focimeccsek kezdődtek
Itt is, ott is a frontvonalak mentén…
A bajtársiasság spontán jelei;
Az összetartozás fegyvernyugvásai;
Akkor a kormány bűncselekménynek nevezte ezeket
Az alá sosem írt fegyverszüneteket;
Bejelentették, hogy az efféle események
A legsúlyosabb árulásnak tekintendők
És méltó büntetésük, akárcsak a gyáva megfutamodásé
A kivégző osztag.
De Félix, a macska (akit a németek Nesztornak hívtak)
Önmaga szabta saját törvényeit.
Türelmesen várt, amíg
Az angol és német nyelvű üdvözleteket
A fagytól remegő ujjú bakák
A nyakörvére rögzítették.
„Hello Fritz.”
„Gutentag Tommy.”
“Fröhliche Weihnachten, Tommy.”
“Happy Christmas, Fritz.”
És a macska ide-oda szaladt a hóban
A senkiföldje fagyos, könyörtelen rögei között;
Előbb Monsnál jelent meg
Majd később ott volt Passchendaele-nél is.
Végül Félixet – mint a középkorban
Annyi állatot, akiket köztudottan
Az ördög cimboráiként citáltak bíróság elé –
A vezérkar elítélte, mert
Fenyegetést jelentett
Mert árulást szított
Mert aláaknázta a gyűlöletbűnök sorozatát, ami
Maga volt az első világháború;
A háborús bűn, ami
Tizenötmillió áldozatot szedett
Köztük egy békés macska:
Alig említik valahol.
De véres mancsnyomai
Magányos macskai hitvallások
A háború abszurditásáról.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. december 25-én.