„…a KDNP egy mérsékelten baloldali párt, mivel a munkát képviseli a tőkével szemben.” (Semjén Zsolt, 2025. 05. 06. – nem, nem én találtam ki, tényleg ezt mondta)
Egyszervolt-holnemvolt, a Tenderhegyeken is túl, ahol a csökkentáfás malac túr, élt egy ember. Ez az ember elindult, mert hát a mesékben illik elindulni, és ez egy mese. Kötelességtudó ember volt, nem valamiféle formabontó hebrencs.
Ment, mendegélt. Egyik kezében egy almát vitt, a másik kezében egy körtét vitt. Ennek persze semmi értelme, de lesz még szerepe a történetben, mint a pisztolynak, ami azért jelenik meg az első felvonásban, hogy a fináléban elsüljön végre. Szóval ment az ember, mendegélt, mikor szembejött vele egy farkaskutya.
– Szervusz, hát te ki vagy? – kérdezte az ember, mert a mesékben hülye kérdéseket is illik feltenni, különben eléggé leül a történet.
– Én vagyok a farkaskutya – válaszolta a farkaskutya, aki nem volt egy kinológus.
– Hát, az meg hogy lehet?
– Anyám farkas volt, apám kutya – felelte a farkaskutya (mondom, nem volt kinológus).
Az ember csóválta a fejét, tovább ment. Megint tanult valami feleslegeset. Lépegetett, fütyörészett, lóbálta a tök felesleges gyümölcsöket, mikor belelépett egy lócitromba.
– Hát, te ki vagy? – kérdezte tőle az ember.
– Én vagyok a lócitrom. Anyám ló volt…
– Ezt már nem akarom elképzelni! – mondta dühösen az ember, akinek egyre inkább elege lett a meséjéből. Tovább ment, szembejött vele a Semjén Zsolt fehér lovon, stüszikalapban.
– Hát, te ki vagy? – kérdezte rosszat sejtve az ember a fehér lovat. De bizony nem a ló válaszolt, hanem a Semjén Zsolt (a stüszikalap kussolt, mert szégyellte magát).
– Kereszténydemokrata vagyok. Tudod, az egy mérsékelten baloldali…
– Ej, elmész te a….!!! – rikoltott fel az ember, a Semjén Zsolthoz vágta az almát is, a körtét is (ugye, megmondtam?), aztán boldogan élt, amíg meg nem halt, meg még három nap, bár azt már nem élvezte igazán.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 7-én.