A háborús helyzetben fölidéződtek előttem a nagy orosz festő, Viktor Mihajlovics Vasznyecov mitikus hősei… Akik ’védelmi állásban’ kémlelik a (kijevi…) Rusz határán (u kraína): jön-e valahonnan ellenség. Mivel nem jött, elhatározták: ők maguk tanítják móresre a ’határszélieket’ (a ’kraína’ népeit )… És átmentek támadó (’operációs’) állásba.
A HÁROM DALIA
A (szovjet) szocreál plakátművészet szabadon fölhasználta a(z orosz) történelmi realizmus műremekeit. (Ahogyan most is, pl. a határmenti háborúban… Láttam egy erre kihegyezett grafikát is, de nem találom. Ukrajna alapjelentése egyébként szlávul ’határvidék’… ma a keleti szláv népek déli határterülete.)
*
A keleti szláv nyelvekben a mitikus vitéz, a bátor hős, a daliás harcos honvédő – a ’bogatir’ (oroszul kb. ’bogatür’, ukránul ’bohatir’, belaruszul ’bagatir’; sőt: mongolul ’bagatur’, ’baatar’ – ld. Ulan-batar; a magyar ’bátor’ szó is belőle származik…) Lásd továbbá: Krajna (szlovénül: Kranjska) egykori történelmi régió, neve szláv eredetű (Krajin = határország; a déli szláv népek nyugati határszél)e, területe ma többnyire Szlovénia része.
Ez itt Viktor Vasznyecov híres vászna, a Három bogatir 1898-ból (most a Tretyjakov-galéria dísze): középen Ilja, tőle jobbra Dobrinyja, balra Aljosa… Állnak a határon (… u kraína…), kémleleik a tájat, lesik az ellenséget. (Akkor még nem voltak leskelődő drónok…)
*
Mi, magyarok, egy „zsidó vonatkozást” is ismerünk. De az egy másik háborúról szól. És más hősökről…
*
Az ukrajnai gabona exportjával kapcsolatos gondokra utalva került elő a napokban egy orosz webfelületen a sztálini időszak bogatiros kolhozplakátja, melyet akkoriban kábé ezzel a szívmelengető szöveggel terjesztettek: ’Csak bátran, erődet nem kímélve műveld a hősök /bogatirok/ búzamezőit’…
Régi orosz (russzisztikai) tanulmányaimból még emlékszem a hősök ’magyar’ nevére is: a nagyerejű múromi Illés (Ilja Muromec),az orosz Toldi; a jószívű sárkányölő Dobrinyja (Dobrünyja Nyikityics) és Pópafia Aljósa (Aljosa Popovics), a legfiatalabb dalia.
Ő (Aljósa) a plakáton kissé nőies (mint az Utolsó vacsora-képeken János apostol), fejőnő-szerű – a kezében is egy nagy tejeskanna-féleség látható… a másik két bogatir kezében kard meg buzogány helyett kormánykerék; traktoron, esetleg kombájnon ülnek paripa helyett… Sisak helyett szalmakalap, sildes sapka, fejkendő… Elöl gabona, kukorica, répa – hátul a végtelen búzamezők a sztyeppén. A plakát sokkal célratörőbb és lelkesítőbb, mint a festmény…
Így együtt – jelenleg, talán – azt fejezik ki, a mai ukránokhoz szólva, hogy ’bármennyit termeltek is, mi nem engedjük ki a határon’. ’Dögöljenek éhen a náci ukránok is meg a nyugati ellenségeink is… Éljen Vlagyimir Vlagyimirovics, a náciölő dalia!’
*
Próbáltam ’aktualizálni’ a Vasznyecov-képet, a képzeletre bízom: középen a minibogatir Vlagyimir Putyin, tőle balra az ifjabb Vologyimir, a kijevi Zelenszkij; a harmadik meg talán a nagydarab (nem nagyeszű) Lukasenka… Röhejesre sikeredtek… Akkor is, ha Pópafia Aljósa helyére Győzifia Viktorkát képzeltem…
Ha nem folyna igazi, véres háború, még el is kacagtam volna magam. De így csak ’siralmas énnéköm’ (mint mindenkinek)…
*
Végül egy plakát a nagyháborús időkből… (’Haj kripnye druzsba dvoh bratnih narodiv’ – ’Erősödjék a két testvérnép barátsága’). Nem az orosz(szovjet)-ukrán barátságról szól… Tanúsítja, hogy az ukrán nők megütik a náci-német árjasági szinteket (szőkeség, magasság etc.)…