Bevallom, kissé felfordult a gyomrom Hadházy Ákos és Orbán Viktor reménytelen párbeszédét nézve.
Gyerekkori emlékek villantak be zsúfolt, mégis reménytelenül elhagyatott iskolai folyosókról, ahol az éppen ügyeletes főgonosz: a túlkoros, bukott diák az úr. Körülötte a főnök szavát vihogva leső sameszok – velük szemben az aktuális áldozat. Az mindegy is, hogy miért ő került célkeresztbe és mit mond, hangját úgyis elnyomja a röhögés, a pofon csattanása. Ilyenkor torzul a valóság érzékelése, másként telik az idő: nincs más, csak az erősebbek retinába égő vigyora, a mardosó szégyen – a zsibongó tömegben is ránk telepedő magány.
Hadházy pofont éppen nem kapott, és saját döntéséből állt szembe az ügyeletes nagymenő bandájával, ám a végeredmény elkeserítően hasonlóan alakult. A független képviselő egy régóta elmismásolt ügyet szerette volna tisztázni a miniszterelnökkel, nevezetesen azt, hogy Orbán egyiptomi látogatásáról hazafelé tartva miért is ugrott be Pisába a honvédségi Airbusszal, amikor ez ezerkilométeres és több millió forintos kitérőt jelentett a normál útvonalhoz képest. A válasz nyilvánvaló – Orbán Viktort és feleségét a leszállás után látták shoppingolni Firenzében, pont erre kellett a repülős kanyar.
Ez az, amit Orbán Viktor sosem fog nyilvánosan beismerni. Helyette ráuszította Hadházyra a körülötte sündörgő udvartartást, hogy verbálisan ruházzák meg az okvetetlenkedő ellenzékit, ha tettlegesen (még) nem is tehetik. „Sunyi alak, hát most mondd meg (…) itt fotózgat, nézd meg, nézzétek meg! Sompolygó, sunyi róka (…) szőrét hullató, rossz vidéki róka” – adta meg az alaphangot a miniszterelnök, aki a jelek szerint nem tudta, hogy videózzák. Az udvaroncok vették a lapot, kórusban gúnyolták-gyalázták az egyiptomi útra rendre visszakérdező Hadházyt. „Vidéken, kocsmában másként beszélgetnének erről (…) apám azt mondta, nem kérdeztem, ütöttem” – hőzöngött Szűcs Lajos fideszes képviselő, felvillantva a fizikai erőszak lehetőségét is. Az iskolai folyosók, öltözők tipikus jelenete tehát megismétlődhet a Parlament falai és felnőtt emberek között is: a falka lenyomja az egyént, a kérdő hang elvész a vaskos röhögések, közbeordítások sűrűjében.
Hadházy attól sunyi, sompolygó róka, hogy Elnök úr azt mondta, bűne, hogy kérdezni mert Elnök úrtól – a NER tesztoszteronszagú világában az erő formálja a pillanatnyi igazságot, mint szobrász a képlékeny agyagot.
Ám ha hátrébb lépünk az egyszerre fenyegető és kínosan szomorú jelenettől, egészen mást látunk. Hadházy felvételének legfontosabb üzenete, hogy Orbán Viktor nem tudott vagy akart válaszolni a repülőzésre vonatkozó, pofonegyszerű és valid kérdésre. Helyette udvaroncai háta mögé bújt, őket uszította gúnyolódásra. Akkor miért is Hadházy a sunyi és sompolygó alak? Miért nem a sajtó elől menekülő Orbán, aki irodáját rendőrökkel és kordonnal veteti körbe, csak hogy ne találkozzon újságírókkal? Kinek a családi-baráti köre gyűjtött be több százmilliárdos magánvagyont gyanús vagy nagyon is egyértelmű körülmények között a Fidesz kormányzásának tizenhárom éve alatt? Ki az, aki nem meri kimondani, hogy az ’56-os forradalmat nem „ők”, hanem az oroszok verték le? És persze, ott van az a foghegyről ejtett megjegyzés a szőrét hullató, rossz vidéki rókáról. Az az Orbán Viktor vidékizik megvetően, aki disznótoros házi videókkal, pálinkázással, templomi szószékről tartott beszédekkel édesgette magához vidéki szavazóbázisát. Láthatóan pont ennyit – milliós cipőről lerázható sárgöröngyöket – jelentettek az alcsútdobozi és felcsúti évek a miniszterelnök számára.
Még távolabbról nézve pedig azt látjuk, hogy ez az ember fél. Hiába isteníti az erőt, hiába állítja maga elé – és véletlenül sem maga mögé – pártfunkcionáriusok hadseregét, megretten, amikor egyetlen kritikusa elé lép, és szembesíti tetteivel. Ilyenkor jön a bosszú. A csoportos fenyegetés, gúnyolódás, akár a Parlament folyosóján is. A nagyhangú erődemonstráció azonban rosszul leplezett félelemről tanúskodik.
Mert Orbán pontosan tudja: eljöhet még az idő, amikor nemcsak egy megalázható képviselő áll az útjába, hanem több millió későn és rosszul ébredő ember. Ők is kérdezni fognak: „Mi lett a pénzzel? Mit tettél az országgal, a jövőnkkel?” És akkor végre kiderül, mire jut magában, mennyire is ravasz egy vidéki róka.
Forrás: a Magyar Hang VI. évfolyama 28. számának (július 13. – július 19.) nyomtatott változata.
